A Charlie angyalai címû mozifilm 2000-es sikere az alkotók minden várakozását felülmúlta. Az elsõ hétvégén a film 40 millió dollárt hozott, így ez lett minden idõk legsikeresebb rendezõi bemutatkozása. A siker titka, hogy az elsõfilmes, magának korábban videoklipekkel elismertséget szerzett rendezõ, McG remek érzékkel szólította meg az egykori tévésorozaton felnõtt generáció képviselõit és az új, minden eddiginél több akcióra és látványra vágyó fiatal mozirajongókat.
A folytatás ötlete így szinte már az elsõ rész befejezésének pillanatában felmerült, ám mind rendezõ, mind a fõszereplõk igyekeztek elkerülni az önismétlés csapdáját. Az alapkoncepció az volt, hogy a második részben közelebb hozzák a nézõkhöz a fõhõsök személyét. A bûn nyomában folytatott hajsza közben az angyaloknak meg kell küzdeniük saját személyes problémáikkal is, így a közönség többet tudhat meg a figurák belsõ életérõl.
Nancy Juvonen, a Dylan Sanderst alakító Drew Barrymore-ral közösen alapított Flower Films producere, így magyarázza a változásokat: „Bár a film a népszerû sorozaton alapul, maga a sorozat egy egész nemzedék számára ismeretlen, így kevés idõnk volt a karakterek kidolgozására. A folytatás remek alkalomnak tûnt, hogy az angyalok visszatérhessenek oda, ahol elbúcsúztunk tõlük.”
A második részben hõseink személyiségének új mélységei tárulnak fel. Barrymore-t afféle „árva kislányként” ismerjük meg, aki mindig a rossz fiúkba lesz szerelmes, ugyanakkor „Miss Eszeveszettként” képes belevetni magát a közelharcba. Az Alexet alakító Lucy Liu a legjobb iskolákban nõtt fel, a legjobb edzõk kezei alatt vált profi tornásszá, szellemi képességeit pedig remekül bizonyítja, hogy hol egy Bobby Fischerhez hasonló sakkgéniusz felett arat gyõzelmet, hol idegsebészi ismereteivel kápráztat el bennünket. Cameron Diaz figuráját a rendezõ egy ideális, közép-nyugati család egyetlen lánygyermekeként képzeli el, aki hét bátyja mellett gyönyörû, magabiztos, optimista és gondoskodó nõvé érett, ugyanakkor képes bárkit péppé verni.
Leonard Goldberg producer így összegzi a film erényeit: „Ebben a filmben megvan a csillogás, a szexepil, a tánc, a ragyogó akciójelenetek egyetlen nagy ajándékcsomagban.”

McG, A GYÛRÛK URA

A rendezõ, McG számára a Charlie angyalai folytatása izgalmas, ám nyomasztó feladatnak tûnt. Bár saját bevallása szerint az elsõ napokban úgy érezte magát, mint egy fiatal teniszezõ, aki véletlenül bejutott a wimbledoni döntõbe, az elsõ film sikerén felbuzdulva még nagyobb önbizalommal és munkakedvvel vágott neki a forgatásnak.
David Fincherhez, Mark Romanekhez vagy Spike Jonze-hoz hasonlóan McG büszke arra, hogy a reklám- és zeneiparból indult. „Hatalmas filmrajongó vagyok – vallja magáról. – Részben az MTV nevelt fel, és a tudásomat azokból a reklámfilmekbõl és videókból szereztem, amelyeket észítettem. Számos nagy rendezõ inspirált. Hitchock a kockáról-kockára készült sztoribordjaival, Mike Nichols a Diploma elõtt portrészerû-stílusával vagy David Lean az általa késízett eposzok hihetetlen tág dimenzióival egyként hatott rám.”
A rendezõ energiája és optimizmusa hamar megfertõzte az egész stábot, leginkább a Charlie „elitcsapatát” alkotó három fõszereplõt. Barrymore-t nem csupán a ösztönzökészsége és empátiája nyûgözte le, de McG filmekkel, televízióval és zenével kapcsolatos ismeretei is: „Bármelyik pillanatban képes idézni a Mátrixból, a West Side Storyból vagy akár az Óvakodj a törpétõl! címû filmbõl. Ráadásul tisztában van vele, hogyan házasítsa össze ezeket a hatásokat, hogy együtt egy bámulatos elegyet képezzenek.”
Lucy Liu McG dramaturgiai érzékét értékeli nagyra: „A komédia és a dráma között nagyon vékony a határvonal. Rendkívül kényes dolog egyensúlyban tartani a kettõt, de McG érti a dolgát.”

ISMÉT AZ ANGYALOK KÖZÖTT

A Charlie angyalai mindent elsöprõ sikere ellenére nem mindenki számára tûnt magától értetõdõnek a folytatás elkészítése. A folyamatosan új partnerek, rendezõk és történetek iránt ácsingózó Cameron Diazt például Barrymore lelkesedése mellett az gyõzte meg, hogy korábbi együttmûködésük remek összhangban zajlott: „Remek partnereknek bizonyultunk, és minden nap egy új kaland volt. Soha nem tudhattuk, mi az, amit legközelebb tennünk kell. A filmben sok egyéb mellett megtanultam hegeszteni, szörföztem, részt vettem egy roller derbin és elõadtam egy közös számot a Pussycat Dollsszal, amely gyönyörû, szexi lányokból áll.”
Drew Barrymore számára a karakterével érzett azonosság volt döntõ: „Sok területen azonosulni tudok a szereppel. Azonosulni Natalie-nak a szerettei megvédelmezése iránti vágyával, és azzal a törekvésével, hogy õ legyen a legjobb. Annyira erõs és bátor, hogy szinte drámaian megváltozom magam is, miközben játszom.”
Az angyali csapat elengedhetetlen közremûködõje a Charlie és a lányok közötti kapcsolattartásra ügyelõ Jimmy Bosley, akit a filmben Bernie Mac alakít. Az elsõ részben Bill Murray által játszott John Bosley öccsének szerepében kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen neves komikus elõdje, Murray elõzõleg igen magasra helyezte a lécet. Mac ezért úgy döntött, hogy Bosley atyáskodó énjét domborítja ki: „Bosley melegszívûbb oldalát próbáltam megmutatni, aki afféle védõszentje az angyaloknak. Tetszett a karakterben, hogy nem egy szuperhõst kellett megformálnom. John csak úgy belecsöppent a csapatba, de keményen dolgozott, és így ért el eredményeket. Lassan a program részévé vált, egyre inkább kapcsolatba került a lányokkal és napról-napra jobb lett.”
A történet egyben alkalmat szolgáltat az angyalok számára, hogy találkozzanak egyik példaképükkel: Madison Lee a kilencvenes években volt Charlie csapatának tagja, mielõtt visszavonult volna. Megjelenése a film egyik kulcskérdésével szembesíti hõseinket: Érdemes-e folytatniuk a munkát? Mi lesz, ha õk is visszavonulnak?
Lee szerepét egyenesen az évek óta visszavonult sztár, Demi Moore személyére írták, akinek meggyõzését mintha csak Barrymore-ra szabták volna. „Ha elutasított volna – amibe soha nem nyugodtam volna bele –, letáboroztam volna az ajtaja elõtt, amíg igent nem mond“ – bizonygatja tréfásan elkötelezettségét a rendezõ által csak „titkos fegyver”-ként aposztrofált színésznõ.

RÉGI ISMERÕSÖK ÉS ÚJ HÕSÖK

A rendezõ a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektetett a fõhõsök személyiségére, így társas kapcsolataik bemutatására is. A filmben ismét jelentõs szerep jut az Alex párját alakító Jasonnek (Matt LeBlanc) és a Natalie-val együtt élõ Pete-nek (Luke Wilson) is.
„Jasonnek fogalma sincs, mi Alex munkája – meséli a Jóbarátokból ismert LeBlanc. – A dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor a lány egy kis pihenõt javasol a kapcsolatukban. Ami érdekessé teszi az egészet, az a folyamatos szerepcsere. Van egy macho akcióhõs, aki a való életben egyáltalán nem ilyen. Sõt, Alex, aki maga a való élet, néhányszor le is veri.”
A Luke Wilsonnal és Matt LeBlanckal való újbóli találkozás mellett a Charlie angyalai rajongói valószínûleg leginkább a Cingár visszatérésének örülnek majd, aki, bár az elsõ részben egyetlen szót sem szólt, a nézõk kedvencévé vált. A férfi forgatókönyvben még szereplõ dialógusait a karaktert alakító Crispin Glover tanácsára törölték.
„Korábban még soha nem vettem részt folytatásban, de ezt a figurát nagyon megszerettem – meséli a színész. – Az embernek olyan érzése támad, hogy a Cingár egy más idõzónában ragadt. A tény, hogy nem beszél, egyfajta némafilmes hangulatot kölcsönöz neki. Szerintem a közönségnek azért tetszett, mert a figura alaposan megdolgoztatta a képzelõerejüket – és az emberi képzeletnél gazdagabb semmi sem lehet.”
A második részben mutatkozik be a Justin Theroux által játszott Seamus O’Grady, akinek fontos szerepe volt Dylan múltjában. A szerepre készülõ színész nem csupán testének kidolgozására áldozott sok energiát, de a sminkeseket irányító Kimberly Greene-nel igyekezett a punk szubkultúrában is elmerülni, hogy gazdagon tetovált, mohikánfrizurás alakjával kellõen riasztó hatást érjen el.
A megállíthatatlan és leküzdhetetlenül gonosz O’Grady szerepében Theroux a filmben több alkalommal is szembe kerül Barrymore öklével, és keserû tapasztalatairól így számol be: „Igazság szerint Drew a harci jelenetekben jó néhányszor levágott a földre. Mindkettõnknek lett néhány sérülése. Szegény sminkeseknek gyakran a legcsúnyább, legszörnyûségesebb kék-zöld foltokat kellett eltüntetniük.”
Mivel egy filmben a pozitív szereplõk mellett éppoly fontosak a „minõségi” negatív hõsök, remek választásnak bizonyult a brazil sztár, Rodrigo Santoro is, aki az ellenállhatatlanul vonzó bérgyilkos, Randy Emmers alakját ölti magára. Santorót nem csupán kifogástalan megjelenése és enyhe akcentusa tette alkalmassá a szerepre, de kiváló szörftudása és motorversenyzõi múltja is.
A Charlie angyalai folytatásának vígjáték-szálát erõsítendõ az alkotók Alex édesapjának szerepére egy igazi nagyágyút, a Monty Python csoportból és számos mozifilmbõl ismert John Cleese-t nyerték meg. „Egy látványos személyiségre volt szükségünk – állítja McG –, és mivel Alex édesanyjáról nem esik szó, be kellett mutatnunk az édesapját, ezt a rendkívül intelligens, arisztokratikus úriembert.”

NAGY LÁNGON

A Charlie angyalaiban látott megdöbbentõ küzdõsport-jelenetek sikerén felbuzdulva az alkotók elhatározták, hogy a folytatásban még tovább gazdagítják az egyébként sem unalmas akcióskálát. A nõi emancipáció jegyében az ódivatú bunyó mellett az angyalok ezúttal a birkózás, a motocross, az autós üldözések és a toronyugrás területén is bebizonyítják, hogy méltó ellenfelei az erõsebb nemnek.
A veszélyes jelenetek zömét maguk a színészek vállalták be, felkészítésüket pedig ismét a hongkongi Cheung-Yan Yuen végezte. A mester ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt fektetett rá, hogy személyre szabottan koreografálja meg a lányok által alkalmazott küzdelmi válfajokat, építve Diaz robbanékony reflexeire, Liu erejére és profizmusára, valamint Barrymore akaratára és rugalmasságára. De hasonló képzést kapott Glover és Moore is, akiket a kung fuból származtatott harci ággal, a leginkább tánc-központú wu-shuval ismertetett meg Yuen.
Justin Theroux számára a legemlékezetesebb akciójelenet a kaliforniai San Pedro kikötõi dokkjában került rögzítésre éjszaka. Miközben a Theroux által játszott karakter elõl menekülnek, Alex és Natalie egy gázvezetékkel lángba borítják a kikötõt: „Természetesen a valóságban nem sétáltam át a lángokon, hiszen csaltunk egy kicsit, de nagyon közel álltam a tûzhöz. Olyan forróság volt, hogy szinte teljesen elszívta az oxigént a levegõbõl. Póló nélkül vánszorogtam keresztül a tûzön, és bár a kaszkadõrök bekentek azzal a hihetetlenül hideg géllel, amit a tûzjelenetekhez használnak, mire keresztülértem a lángokon, elpárolgott a magas hõmérséklet miatt.”
A Charlie angyalai: Teljes gázzal akciójeleneteinek nagyszerûségét a rendezõ abban látja, hogy bármilyen viszontagságokon mennek keresztül a fõhõsök, a végén összekapják magukat, és folytatják a harcot. „Csakúgy, mint Rocky Balboa. Nem arra vágysz, hogy rajt–cél gyõzelemmel nyerjen. Végig akarod nézni, ahogy Apollo Creed jól megveri, aztán egyszer csak öszeszedi magát és az utolsó menet utolsó másodperceiben gyõz. Ettõl olyan szerethetõk az angyalok. Hiszen annyira kemények, olyan akarat van bennük.”
A test-test elleni küzdelmek továbbfejlesztése mellett McG találékonyságát dicsérik azok a jelenetek, amelyekben a gyengébb nemtõl mozivásznon még nem látott mutatványokon izgulhat a nagyérdemû. Ilyen ötlet volt a McG személyes érdeklõdését tükrözõ motocross-üldözések bemutatása, amelyrõl nagy lelkesedéssel nyilatkozik: „Amikor belépsz egy supercross stadionba, úgy érzed magad, mintha egy számítógépes játék kelt volna életre. A fantasztikus manõverek, amit ezek a fickók végrehajtanak, miközben 30 métert repülnek 10 méter magasságban, hihetetlenül izgalmasak és pont a Charlie angyalai profiljába illik. A motocross világában nem túl sok a nõ, de mindig úgy éreztem, ezeket a mutatványokat õk is meg tudnák csinálni. És tudtam, hogy ennek benne kell lennie a filmben.”
A film motoros-jeleneteit maga McG és a veterán kaszkadõr, Mic Rodgers felügyelte hivatásos versenyzõk segítségével, akik a pályát is maguk tervezték. Minden egyes beállítást hónapok elõkészítõ munkája elõzött meg, mely alatt a balesetek kizárására szakértõ módon egyengették el a pálya talaját.
A felvételek azonban komoly feladatot róttak Russell Carpenter operatõrre is, akinek több kamerával dolgozva, gondosan megkoreografált beállításokkal és a narratívát folyamatosan szem elõtt tartva kellett a védõsisak mögött szinte felismerhetetlen színészeket lencsevégre kapnia.
A film jeleneteiben feltûnõ hivatásos versenyzõk mellett kulcsszerepet kapott az egykori népszerû bajnok, Richard C. Taylor is, akire nem kisebb feladatot rótt a rendezõ, minthogy motorján egy kamerát egyensúlyozva kövesse az eseményeket. „Senkit sem ismerek, aki a motorján egy 35 mm-es kamerával 25 métert ugratott volna 15 méter magasban. Mindez súly és biztonság kérdése volt, ezért a végletekig meg kellett terveznünk.”
A forgatás ezen momentumait a közönség részérõl is heves érdeklõdés kísérte, különösen a hétszeres világbajnok, Jeremy McGrath és a jelenlegi világelsõ, Ricky Carmichael megjelenésekor. De egy jelenetben a népszerû popsztár, Pink és barátja, Carey Hart motocross-csillag is feltûnik Cameron Diaz oldalán. A leglátványosabb mutatvány mégis Mike Metzger nevéhez fûzõdik, aki egy ugratás közben 360 fokos fordulatot tesz meg járgányán. Az eddig a világon mindössze három alkalommal bemutatott attrakció kedvéért a helyszínként szolgáló Coal Bowl színültig megtelt.

A DÍSZLETEK

A Charlie angyalai elkészítésében kulcsszerepet játszó stáb, így J. Michael Riva látványtervezõ, Russell Carpenter operatõr, Joseph G. Aulisi jelmeztervezõ és Wayne Wahrman vágó visszatérése egyfajta tiszteletadás volt a rendezõ képességei felé.
A Titanic fényképezéséért Oscart nyert Carpenter szerint ugyanakkor más tényezõk is közrejátszottak: „McG mindenkivel érezteti, hogy a közremûködése fontos. Ez a hozzáállás ösztönzött arra, hogy újra vele dolgozzak – az érzés, hogy mindenkire szükség van. Mindannyian kifejlesztettünk egy kézenfekvõ módszert, ami ezúttal még kézenfekvõbb volt, mint az elsõ film esetében. A kreatív lelkesedés az elõkészületek zûrzavarában is minden szinten érezhetõ volt. A stáb maga szokatlan összeállítású volt, és McG mindenkinek teret adott. A lelkesedése kézzelfogható és ragadós volt. Mindannyian óriási optimizmussal láttunk munkához.”
Riva számára a feladat nem kisebb volt, minthogy a díszletekben megjelenítse az angyalok magánéleti konfliktusait. Az önmagát egy komoly kapcsolatban elkötelezni szándékozó Natalie hajléka így lett egy egyszerû tengerparti házikó, amely az együttélés legelsõ, szerény lépését szimbolizálja. Alex, aki hivatásáról szüntelen hazudozni kényszerül szülei és barátja elõtt, ugyanakkor egy kínos rendben tartott, a magányos emberek hajlékaira emlékeztetõ lakásban él.
Mivel az eredeti Charles Townsend Ügynökség az elsõ részben felrobbant, szükség volt egy új helyszínre is, ahol az angyalok összegyûlnek, hogy meghallgassák Charlie utasításait, és amelyet Riva csak afféle anyaméhként jellemez. „Régiesre és amolyan klubszerûre akartam tervezni, fa lambériával. Kevésbé korszerûre és kényelmesre, mint az elsõ, inkább magasztosra, a maga fésületlenül úrias módján. McG-vel osztottuk azt az elképzelést, hogy Charlie számára megfelelõnek kell tûnnie, de a lányoknak egy kicsit oda nem illõnek kell látszaniuk – meséli, hozzátéve, hogy az Ügynökségnek olyan hatalmasnak kellett látszania, hogy az ember szinte elvesszen benne – így tükrözve az állandó belsõ konfliktusokat.”
Érdekes és meglepõ helyszínnek mutatkozott a film elején bemutatott Mongóliai kocsma is, amelyben hõseink egy elrabolt szövetségi rendõrbíró kiszabadítását megejtik. Az isten háta mögötti, vad és veszéllyel teli hely afféle kalóztanya, amely nem kevés háttérmunkát igényelt a látványért felelõs stáb részérõl. A mongol kelmékkel borított, gázlámpákkal megvilágított bár berendezésére súlyos bútorzatot készíttettek, sõt, még egy mûszõrmével borított, hatalmas szarvakkal és csengõkkel díszített mechanikus bikát is csatasorba állítottak, amelyet Natalie meglovagol.
A csendéletek iránt régóta rajongó McG-t ma is büszkeséggel tölti el, ahogy az operatõr Carpenterrel szinte kockáról-kockára megtervezték a bevezetõ képsorokat. „Az egész annyira távol állt mindattól, amit az elõzõ filmben csináltunk és az elsõ pillanattól megalapozta az új mozi hangvételét – meséli Carpenter. – Látjuk, ahogy Cameron a jakon lovagol hónyúlnak öltözve, miközben Drew a háttérben egy ivóbajnokság résztvevõje, Lucy pedig odalenn éppen megmenteni készül Robert Patricket. Aztán hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy fura vígjátékban vagyunk.”
A film egy másik érdekes helyszíne Madison Lee búvóhelye volt (Madison’s Lair), amelyet Riva és stábja a Los Angeles-i belvárosban található Union Station egykori jegyeladó-csarnokában rendezett be. A grandiózus, csaknem húszméteres belmagasságú termet túlméretezett bútorokkal, aktszobrokkal és teleszkópokkal rendezték be, a szélsõségek erõsítésére pedig egy hatalmas kandallót és egy Titanic-méretû ágyat is behelyeztek, amelynek támlájából aranyszínû sugarak áradnak.
A film talán legfontosabb forgatási helyszíne mégis egy hollywoodi háztetõ volt, amelyen sor kerül a döntõ küzdelemre. A valójában egy zenei színpadra épült háztetõ a a Hollywood Boulevard közepén került felállításra, és a Mann’s Chinese Theatre filmszínházra néz, amelyben Alex barátja, Jason új filmjének bemutatója zajlik. Madison Lee itt próbál bosszút állni az angyalok családján.
Hasonlóan egy színpadon jött létre a Treasure Chest nevû bár belsõ tere, amelyben Cameron Diaz egy hatalmas Martinis pohárban adja elõ Dita Von Teese egykori Playboy-sztár népszerû burleszkszáma által ihletett darabját. A lepukkant, koszos kis tengerparti kocsmaként elképzelt bár falainak burkolására több mint 500 yardnyi vörös vinylt és 3000 ezüst és aranyérmét használtak fel, az akváriumokat pedig a legkülönfélébb egzotikus halakkal töltötték meg.

A JELMEZEK

A Charlie angyalai elsõ részének sikerében elvitathatatlan szerepe volt Joseph G. Aulisi jelmeztervezõ a nyolcvanas évek divatját tükrözõ ruháinak. Míg azonban korábban a lányok „csupán” gyönyörûek és csinosak voltak, ezúttal minden eddiginél belevalóbbak is.
Az ötvenes évek Technicolor musicalei által ihletett, klasszikus érzetû jelmezek természetesen éppúgy tükrözik az angyalok személyiségét, mint a díszletek. Míg azonban Cameron korábbi, sportos, kaliforniai imázsa megmaradt, Barrymore a kedves hippilányból valóságos rocksztárrá vált, Liu pedig a kozmopolita, urbánus stílust testesíti meg.
A mongóliai jelenet volt Aulisi kedvenc munkája, amelyben nem kevesebb mint 150 statisztát kellett felöltöztetni. Lucy Liu ruhája a hagyományos, bõrszíjakkal összeerõsített mongol harci ruházat alapján készült, ám praktikusabb bõrjelmez volt, melyet sok humorral ellenpontozott Barrymore nyuszijelmeze.
A motocross-õrülteknek bizonyára hamar feltûnik, hogy a motoros jelenetekben a Troy Lee Designs által készített felszerelésekben láthatók a szereplõk. A motoros világ vezetõ designereként, egyénileg készült sisakmintái és felszerelései alapján méltán elismert Lee mellett természetesen ismét nagy szerep jutott Aulisi játékosságának.
A gyakorta 8-12 példányban és a dublõrök miatt különféle méretben készült jelmezek tervezésekor alkotójuk számára nemcsak a szellemesség és a játékosság, hanem az eleganancia is fontos szempont volt. „Próbáltam megteremteni egyfajta eleganciát – állítja Aulisi –, ezúttal több textúrát használva, redõkkel és pántokkal adva új dimenziókat a jelmezeknek. Mivel a divat szinte percrõl-percre változik, okosabbnak gondoltam, ha klasszikus formákkal operálok. Ha mostanában megnézem az elõzõ részt, még ma is frissnek és naprakésznek tûnik.”

FORGATÁSI HELYSZÍNEK