David Willis és Allan Kaufman producerek állítják, hogy még sohasem hoztak produkciót olyan gyorsan tető alá, mint ezt a filmet.

A Planet Hollywood étteremláncot reklámozó útról utaztak hazafelé Dubaiból, amikor Kaufman a repülőgépen elkezdte olvasni a forgatókönyvet, amit régi barátja, Mitchell Kapner adott oda neki. Kapner egyébként Bruce Willis zenekarának menedzsere és egyben dobosa. Olvasás közben Kaufman olyan hangosan röhögött, hogy ezzel felébresztette a magángép többi utasát is, többek között Bruce Willist , bátyját, David Willist és Tia Carrere színésznot. David megérdeklődte, mi olyan mulatságos, az utasok egymás kezéből kapkodták ki a lapokat, s mielott a gép landolt volna, Bruce Willis , és Carrere férje, Elie Samaha már benne voltak a produkcióban. Néhány héttel késobb David Willis Montrealban már a helyszíneket kezdte kiszemelni. Kaufman és Willis nagyon kedvelték a Vinny, az 1ügyü (My Cousin Vinny) és az Apócák a pácban (Nuns On the Run) című filmeket és gyorsan megszerveztek egy találkozót Jonathan Lynn rendező és Bruce Willis között.

„Bruce és Jonathan első pillantásra rokonszenvesek voltak egymásnak” - mesélte David Willis producer. „Jonathan, mielott rendező lett volna, színész volt, s Bruce roppant kellemesen érezte magát a társaságában, mivel nagyon hasonló a humorérzékük és ugyanolyan elképzelésük volt a filmrol.”

Lynn elismert vígjáték-rendezo és író, ezért Mitchell Kapnerrel együtt végezték az utolsó simításokat a szüzsén: „Egész életemben vígjátékokat írtam, ezért nagyon tisztelem azokat, akik humoros darabokat vetnek papírra.”

Mitchell Kapner eredetileg Miamiba helyezte a történetet. Amikor Montreal merült fel helyszínként, mégis azonnal egyetértett vele: „Montreal megfelelobb hely Jimmy számára, mivel neki itt, a határon túl könnyebb elrejtőznie egy chicagói banda elől, ugyanis kevesebb esélye van rá, hogy felismerik.”

Jonathan Lynn rendező kiválóan tudott együtt dolgozni Bruce Willisszel : „Bruce nagyszerű színész, s ez el is várható attól, aki olyan régen van a csúcson. Már A simlis és a szende óta ismerem őt, de még mindig meglep, milyen önzetlen színész. A forgatás alatt néha félrevont és megjegyezte: Figyeled, milyen jól csinálta Matthew, vagy milyen jól elkapta Amanda a lényeget. Bruce biztos akart lenni benne, hogy a többiek is kiváló alakítást nyújtanak.” A színészek és a rendező egyaránt benne voltak az improvizálásban.

Bruce így emlékezett erre: „Azt hiszem, hamar rájöttünk, hogy fizikailag sem árt komédiáznunk. Én például olyan hatalmasakat estem, hogy tiszta kék volt a … hm … szóval az ülepem. Nem az a fajta színész vagyok, aki csak bejön és elmondja, ami a forgatókönyvben áll. Szeretek berontani és mindenfélét csinálni, s tíz ötletem közül ötöt a többiek el is fogadtak. Jonathan és én szinte szó nélkül megértettük egymást, s én mindent megtettem azért, hogy megkacagtassam a leendő nézoket.”

„Úgy vélem, ezekkel az esésekkel Matthew hozta a legtöbb ötletet” - ismerte el Lynn . „Magam nem javasoltam volna olyasmiket, ami neki eszébe jutott, mivel szerintem veszélyesek lehettek volna. O úgy puffant, mintha gumiból lett volna, és sohasem sérült meg. Matthew nemcsak nagyszeru színész, hanem tehetséges bohóc is.” Perry számára nagy kihívást jelentett, hogy egy olyan népszerű színész a partnere, mint Bruce Willis.

„Ő az első nagy sztár, akivel dolgoztam - mesélte Perry - s mi tagadás, először kicsit megszeppentem. De aztán belejöttem, mivel kiderült, mindketten vicces fiúk vagyunk.” Jonathan Lynn -nek különösen tetszett a három női szerep, s elsőként Natasha Henstridge -et szemelte ki. Henstridge szerint Cynthia Tudeski megformálása az a szerep, amit minden nő eljátszik a képzeletében. Olyan erős asszonyt alakít, aki egyesíti Lauren Bacall vagy Grace Kelly jellegzetességeit, tud hűvös maradni és nem veszti el a fejét a legforróbb pillanatokban sem.

A fiatal színésznő számára nagy kihívást jelentett először szerepelni vígjátékban. „Ha Bruce Willisszel , Matthew Perryvel és más komédiásokkal dolgozom együtt, nagyon nehéz lépést tartani velük. Jonathan sokat segített nekem Cynthia jellemének felfedezésében, ő az a rendező, aki kihozza a színészekből, amit akar és tökéletesen megbízik bennük.”

Oz intrikus feleségét, Sophie-t Rosanna Arquette játssza, aki már olyan vígjátékokban bizonyította a tehetségét, mint a Kétségbeesetten keresem Susant (Desperately Seeking Susan) és a Záróra után (After Hours). David Willis producer szerint: „Amikor először találkoztunk Rosannával, elsőre elkapta a figurát. Megkérdeztük tőle, el tudná-e játszani úgy Sophie-t, hogy francia akcentussal beszél. Tizenöt perc felkészülés után úgy adott elő egy jelenetet, hogy majdnem hisztérikusan röhögve fetrengtünk a földön”.

Oz asszisztensének, Jillnek szerepére a filmkészítők új arcot akartak, aki tehetséges is. Amanda Peetet választották, aki Lynn szerint egyidejűleg képes vicces és szexis lenni, s csodásan képes eljátszani ezt a tökéletesen erkölcstelen perszónát.

Frankie Figst Michael Clarke Duncan játssza, aki már korábban dolgozott együtt Bruce Willisszel az Armageddonban. Egyébként maga Willis javasolta őt, és Lynn meg volt elégedve a választással: „Duncan óriási. Egyszeruen óriási. Nemcsak kitunő színész, de a bicepsze is combvastagságú.”

A nagyhatalmú, de kétbalkezes Janni Gogolakot Kevin Pollak alakítja, akitol szintén nem idegen a komédiázás.

az elejére

A helyszín

Bár a történet eredetileg Miamiban játszódott volna, mind financiális, mind rendezői szempontok szerint az eseményeket áttelepítették Montrealba.

David Snyder látványtervező javasolta először, hogy Montrealt ne csak háttérként használják, hanem vegyék bele a forgatókönyvbe is. A rendező egyetértett vele, mert, mint mondta: „Ennek a mozinak nem árt egy kis francia beütés. Franciaországban nagy hagyományai vannak a gengszterkomédiának, például a Borsalino vagy a Loj a zongoristára, amelyekben megtalálható az amoralitás és az érzelem, s ez sokkal jellemzőbb az európai filmekre, mint az amerikaiakra.”

„Mivel a történet Montrealban játszódik, mesés lehetoségünk nyílt a várost filmezni, a csodás épületeket, a környezetet és a franciás jellemzoket” - tette hozzá a látványtervező, Daavid L Snyder. ”Szépséges helyszíneket találtunk, amik új szemszögből mutatják be a várost azoknak, akik nem ismerősek Montrealban.”

A legnehezebb volt meglelni azt az elővárosi házat, ahová Jimmy beköltözik Oz szomszédságába. „Olyan helyet kellett találnunk, ahol tizenegy napig forgathatunk anélkül, hogy őrületbe kergetnénk az ott lakókat. Szerencsénk volt, mert akadt néhány olyan lerobbant épület, ami előtt nem volt túl sok fa, így megvolt a megfelelo kilátás is. Persze néhány új ablakot is kellett vágnunk, de meglepő módon a tulajdonosok örültek, hogy megtarthatják őket.”

A filmesek találtak néhány olyan helyszínt is, ahol leforgathatták a Chicagóban játszódó jeleneteket. „Ezek egyike volt Gogolak háza, ami a forgatókönyv szerint a Michigan-tó partján áll. Találtunk is egy ilyen épületet, amiből jó kilátás nyílt egy tóra.

Forgattunk az Eaton Szálló éttermében, egy kellemesen art deco stílusú montreali áruházban, amit néhány grafika segítségével chicagói kinézetűvé varázsoltunk” - folytatta a látványtervező..

Oz rendelojét az óvárosban találták meg, a helyiségbol szép kilátás nyílt a híres régi kikötőre. Forgattak a város feletti Mont Royal hegyen, a Jacques Cartier hídon, az óváros utcáin és az üzleti negyedben.

Montrealról így áradozott a rendező: „Korábban még nem jártam Montrealban, de el voltam ragadtatva a város nyújtotta lehetoségektől. Több utcai jelenetünk is volt, s bár más rendezők nem kedvelik a nyitott helyszíneket, én pont a spontaneitásuk miatt szeretem őket.

Jó látni, ami történik, örülök az igazi forgalomnak és a felvételbe besétáló gyanútlan járókelőknek. Úgy vélem, ez igazabbá teszi a vásznon látható film atmoszféráját.”

Matthew Perrynek is érdekes emlékei vannak a forgatásról: „Éppen egy felvétel közepén voltam, amikor odajött valaki és azt mondta: Jé, maga az a pasas a Jóbarátokból! Ekkor persze le kell állni és újra kell kezdeni a jelenetet. De kellemes érzés volt, mivel a színész szeret emberek előtt játszani, tehát érdekes dolog, ha felismernek.”

A film végét a Niagara vízesés kanadai oldalán forgatták, a világ nászutas fovárosában, ami az alkotók szerint éppen megfelelő háttérként szolgál a végkifejletnek.