A kutyák

Nem elég, hogy életében a napfényt, a finom homokot és a bikinik látványát felváltotta a jég, a hó és a hótaposó, Tednek még a kutyákkal is boldogulnia kellett. "Ted addig csak a szomszéd kényeskedõ vicckutyáját ismerte, akit szívbõl utált."- magyarázza Levant. "Most meg abban a kényelmetlen helyzetben találja magát, gondoznia és etetnie kell egy hét szánhúzó kutyából álló falkát, akikkel ráadásul még egy versenyen is indulnia kell. Egy ilyen ember kapcsolata a kutyákkal, mind fizikailag, mind érzelmileg, rengeteg mulatságos jelenet forrása. A mi szakmánkban azt szokták mondani: 'Ha jót akarsz, soha ne dolgozz állatokkal vagy gyerekekkel!'. Én meg a pályám során mindig pont ezt csináltam, elég, ha csak a Beethovent vagy az The Flintstones-t említem. Hat kutyám van otthon, így aztán nem ijedtem meg, amikor egy olyan filmet kellett csinálnom, amelynek minden jelenetében legalább hét kutya szerepel. Sõt volt olyan is, hogy egyszerre nyolcvan kutya volt a forgatáson."
"A forgatókönyvírók minden egyes kutyának saját személyiséget teremtettek" -mondja Kerner. "Ahogy kibontakozik a történet, sorra megismerjük mindegyikõjüket."
"Demon a vezérkutya"- folytatja Levant. "Õ az ész a falkában és minden tekintetben õ irányítja a többieket. Demon méltó a nevéhez, ráadásul szõrõs fekete pofája rendkívül gonosz arckifejezést kölcsönöz neki. Ám démoni külseje ellenére D.J., aki Demont alakítja, a lehetõ legaranyosabb kutyus. Amint az a forgatáson is kiderült, õ egy nagyon kedves és szeretetre méltó állat."
"Elég volt egy pillantást vetni rá és tudtuk, hogy megvan a fõszereplõnk."- meséli Kerner. "Ránéztünk a pofájára, belenéztünk a kék szemébe és biztosak voltunk benne, hogy tökéletes lesz. Elõször alaszkai husky-kkal akartunk dolgozni, nagyon sok kutyát megnéztünk. Aztán megtudtuk, hogy vannak szibériai husky-k is. Ezeknek a szeme kék vagy barna, tekintetük szúrós, átható színük pedig fekete-fehér, szürke-fehér vagy vöröses. És akkor elkezdtük elölrõl a kutyák kiválogatását."
A falka motorja a két elsõ kutya. Õk közvetlenül a vezérkutya mögött, egymás mellett helyezkednek el a fogatban. Õk az erõs fiúk a bandában. Ezt a két elsõ kutyát, a bolondos, vörösszõrû Mack-et és Dieselt, akik messze kiemelkednek a többiek közül, a filmben egy vörös husky testvérpár Floyd és Shadow alakítja.
"Olyanok, mintha teljesen agyatlanok lennének. Igazából nem ilyenek, de tisztára úgy néznek ki"- jegyzi meg Stacy Basil a fõ állatidomár."
Mögöttük húz Duchess és Scooper. Duchess hûvös, zárkózott és gõgös. Õ az egyetlen nõstény a falkában és mint ilyen a többiek mohó vágyainak állandó tárgya. Természetesen nem erszkedik le a társaihoz. Tika igen nagy méltósággal alakítja ezt a szerepet. Scoopert az olyan jelentéktelen dolgok, mint a fagyos tundra egyáltalán nem zavarják. Boldog, hogy dolgozhat és mindenféle elásott dolog után kutathat a földben. A szelessége gyakran felfordulást okoz, de a szíve jó. A bajkeverõ Scooper szerepében Speedy-t láthatjuk.
A hátsó két kutya van a legközelebb a szánhoz, így az õ feladatuk, hogy a kanyarokból kihúzzák a szánt. Tapasztaltaknak, ébereknek és erõseknek kell lenniük, hogy ne akadjanak össze. Ennek két nagyon különbözõ kutyának, Yodelnek és Sniffnek fontos szerepe van a történetben. A halak dolga, hogy ússzanak, a madaraké, hogy repüljenek, a kutyáké pedig, hogy ugassanak. És Yodel nagyon komolyan veszi a dolgát. Mindig az õ hangját lehet hallani. Akkor a legboldogabb, ha csaholhat, még akkor is, ha egészen közel vannak a többiek. Ezt a bohócot Koda alakítja. Sniff nem egyszerûen csak azért szaglászik, mert kutya. Õ úgy gondolja ez az élete értelme. És jól is csinálja. Jó orra van, hogy kiszagolja, mi a jó. A szimata még egy embert is megment. Ezt a szerepet Bucknak sikerült kiszagolni és megkapni.
Nana nem husky, mégsem modhatjuk rá. hogy nem lenne jó szánhúzó. A legjobb szánhózó kutyákkal is felveszi a versenyt és soha nem hagyja magát felbosszantani. Nagyon kedves kutya és hûséges társ. Nana szerepében két kutyát, Fly-t és Dash-t láthatjuk. "Az egyiküknek túl rövid volt a lába."- magyarázza Kerner. "Kerestünk tehát egy másik, magasabb border collie-t is, amelyik futásban fel tudja venni a versenyt a husky-kkal. A fõ állatidomár Stacy Basil feladata volt, hogy megtalálja a kutyaszereplõket és szegény Stacy több, mint egy hónapig járta a fagyos északi vidéket, hogy megtalálja a tökéletes kutyákat. Volt egy digitális fényképezõgépe meg egy modemmel ellátott számítógépe, úgyhogy minden kutyát, amelyik megfelelõnek látszott, lefényképezett és JPEG-fájlban elküldte a képüket. Én meg áthívtam Briant és ilyeneket mondtam: 'Ezt nézd! Ezt szerezzük meg!'. Aztán egyszer csak felkiáltottam: 'Oda nézz! Istenem ez Demon!' "
"Egyik kutya sem szerepelt még filmben."- mondja Basil. "Házikedvencek voltak vagy mutatványos kutyák. Még olyan is volt, amelyik menhelyrõl jött. Így mindegyiküknek meg kellett tanítani, mit is jelent a filmezés. Csak néhányukat idomították azelõtt szánhúzásra Alaszkában vagy Kanadában. Most mindegyiküknek meg kellett tanulni együtt futni, együtt dolgozni a többiekkel."
"Fantasztikus, hogy milyen okosak ezek a kutyák!"- emlékszik vissza Gooding. "Egy idõ után, amikor egymásnak esnek, az ember szinte hallja, hogy az egyik azt mondja: 'Hé! Vissza! Tanuld meg, hol a helyed! Jobb lesz, ha legközelebb vigyázol!' Ez nem harc, csak egy kis vita." Ezeknek a kutyáknak önálló személyiségük van. Ahol csak lehetett az alkotók igazi kutyákkal dolgoztak. Néhány jelenetben azonban a kutyáknak olyan, szinte emberi, érzéseket és viselkedésformákat kellett kifejezniük, hogy ehhez mûkutyákra volt szükség. Ezek Jim Henson mûhelyébõl kerültek ki. Az ál-Demont David Barclay, Kevin Carlson és Steve Rosenbluth készítette és õk is mûködtedték. "Sokszor órákig álltunk egy kutya mellett, hogy a bábu az utolsó szõrszálig tökéletesen olyan legyen, mint az igazi kutya."- emlékszik Carlson. "Tizennyolc kis irányítóberendezésünk volt csak a fülekre és a szemekre. A mûkutya tudott szomorúan vagy vidáman nézni. Ha a rendezõ egy széles mosolyt akart vagy hogy jobban hátrafelé álljanak a kutya fülei, egy pillanat alatt meg tudtuk csinálni. Így értük el, hogy Demon morogjon és dühösen nézzen. Az õt alakító DJ ugyanis egy olyan kiegyensúlyozott, boldog kutya, hogy elképzelhetetlen lett volna, hogy morogjon. Senki nem akart gonoszságra idomítani egy kutyát, úgyhogy a bábu tökéletes megoldásnak bizonyult."
Más élõ állatok is szerepelnek a filmben, például róka, borz és egy hatalmas, Koda nevû grizzley medve. "Lehet, hogy Koda jéggé fagyott volna, de õ inkább úgy döntött, hogy közremûködik a filmünkben"- nevet Levant. "Beállítottuk és szépen elkezdett szaladni, bekergette Cubát az erdõbe. A medvékkel azonban nem mindig könnyû. Ha egy medve akar, akkor dolgozik, he nem, akkor nem."
"Szeretek az állatokkal gyakorolni."- mondja Gooding. "Óvatosnak kell lenni, mert ha az ember nem nyugodt a közelükben, azt rögtön megérzik és bedühödnek. Különösen egy olyan filmben, ahol néhány jelenetben agresszívnak kell lenniük. A kutyákkal azt játszottuk, hogy megtámadnak engem. Minél agresszívebbeknak látszanak, annál jobbak lesznek ezek a jelenetek."
"Az embernek, ha azt akarja, hogy az állatokkal forgatott jelenetek igaziaknak tûnjenek, a következõket kell végiggondolnia: 'Vajon mi járhat a fejükben? Mit láthatnak? Hogyan tudják elfogadni a környzetüket és a körülöttük lévõ embereket?"- mondja Levant. "Ez a kulcsa az egésznek. Azt akartuk, hogy az állatok olyan természetesen viselkedjenek, amennyire csak lehetséges. Ha a nézõ nézi a filmet, el fogja felejteni, hogy ez egy elõadás. Azt fogja látni, hogy bizonyos szituációkban hogyan viselkednek az állatok."

Kutyaélet avagy hogyan kényeztessük kutyasztárjainkat

Stacy Basil fõ állatidomár feladata volt, hogy felkutassa, gondozza és ellássa a filmben szereplõ állatokat. Stacy szinte egész Észak-Amerikát bejárta, hogy megtalálja a filmbeli szánhúzó kutyafalka tagjait.
Amikor éppen nem dolgoztak, az állatok szabadon futkározhattak a Brit Columbia-beli Victoria Kiállítóparkban. A kiállítási területen levõ építményt, amely eredetileg görkorcsolya pályának készült, átalakították, így amolyan kutyák számára épült "Regency Hotel" lett belõle.
A kutyák idejük nagy részét itt töltötték. "Volt helyük bõven szaladgálni." - mondja Kerner. "Ez a hatalmas terület volt a kutyák fõhadiszállása, a forgatási helyszíneken pedig 44 mobil 'kutyalakosztályt' használtunk. Állítom, a kutyáknak jobb szállásuk volt, mint a stáb bármelyik tagjának, kivéve talán Cubát és James-t.".
A kutyák 'lakosztályát' majdnem 30°C-ra felfûtötték, hogy egy kicsit felengedjenek a szünetekben, bár sose panaszkodtak a kinti hideg miatt. Basil szerint a hidegben érzik magukat a legjobban."A husky-k a futásnak élnek. Amikor pedig a hõmérséklet mínusz 10°C-ra esik, azt nagyon élvezik. Olyankor alig lehet bírni velük."- meséli Stacy Basil.
Mindegyik kutyának saját trénere volt sõt sokuknak még saját fodrásza és sminkese is. "Külön embereket alkalmaztunk, hogy fessék és kifésüljék a kutyák szõrét." - mondja Kerner.- "A kutyák mindig kifogástalanul néztek ki."
Basil és Kerner szerint muszáj volt a kutyákat kényeztetni. "Cuba falkája szánhúzó kutyákból állt, de még sose futottak együtt." - állítja Kerner. "Ráadásul mindegyik valakinek a házikedvence volt és egyik se szerepelt azelõtt soha filmben. Meg kellett tanítanunk õket szerepelni, de azután úgy kellett hazaküldenünk õket, mintha csak egy hosszú vakáción lettek volna."
"A kutyáknak nagyon sok szeretetre van szükségük." - mondja Basil. "Az állatokkal is úgy van, mint a gyerekeinkkel. Ha egészségesek és jól érzik magukat, akkor jól végeztük a dolgunkat. Az volt a legnehezebb, hogy rábírjuk õket, hogy egy helyben maradjanak. Állandóan rohanni akartak a szánnal. Ez volt számukra a nap csúcspontja. A munka legfontosabb része a pontos tervezés volt. Szorosan együttmûködtem a statiszták koordinátorával és a rendezõaszisztenssel, hogy nagyon pontosan megtervezhessük a legapróbb részletet is. Nem csak úgy vaktában forgattunk, minden esetben addig terveztünk, koreografáltunk, amíg biztonságos nem lett a jelenet. Ha nem találtuk teljesen biztonságosnak, nem csináltuk meg. A Kanadai Humánus Társaság folyamatosan jelen volt. Azt figyelték, hogy bánunk az állatokkal. Ott voltak minden egyes forgatási napon és mindent dokumentáltak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy jól bánunk az állatokkal. Amikor a filmben úgy látszik, hogy az állatok veszélyben vannak vagy bármilyen módon sérülnek, az mindig trükk."
A stáb mindent megtett, hogy a kutyák biztonságban legyenek, sõt a film egyik legfontosabb üzenete, hogy a szánhúzó kutyáknak nem esik bajuk. "Számos csoport keresett meg bennünket, e-mailben vagy telefonon. Közölték, hogy aggódnak, mert tudnak olyan kutyaszán versenyrõl, ahol ugyancsak rosszul bánnak a kutyákkal." - meséli Kerner. - "Azt akartuk, hogy a filmben egy olyan verseny legyen, ahol a kutyák és emberek kölcsönösen tisztelik egymást. Kitaláltunk tehát egy Sarki Kihívás nevû versenyt, amely pontosan ilyen. Van a filmben például egy önzõ hajtó, aki elõbb eszik, mint a kutyái, és ezzel össze is szed húsz perc büntetést. Ezzel szemben a filmbeli Thunder Jack például minden kutyaszán hajtó példaképe lehetne. Õ mindig megbizonyosodik arról, hogy a kutyái lábán van-e védõcsizma, elõbb megeteti a kutyáit, õ csak aztán eszik, megvárja, míg a kutyák elalszanak, õ csak aztán fekszik le. És nemcsak a szabályok miatt teszi ezt, hanem mert szereti a kutyáit. Számára mindig õk az elsõk. Ez a verseny nem a kutyák kizsákmányolásáról, kényszerítésérõl szól. Itt mindenki tiszteli a kutyákat."

Hogyan kell kutyaszánt hajtani?

Cuba Gooding Jr.-nak nagyon kemény elõképzésen kellett részt vennie, hogy hitelesen tudja alakítani profi kutyaszán hajtót, akivé az elkényeztettett tengerparti ficsúr válik. Ebben az edzõtáborban vele gyakorolt dublõre, Tierre Turner, a másik fõszereplõ James Coburn és a stáb számos más tagja is.
"Azt szoktuk mondani, hogy ez olyan, mint a jet ski, csak bundája van"- nevet Levant. "Nem lehet irányítani és nagyon nehéz megállítani. Ha baj van, az ember nem tehet mást, mint hogy hagyja, hogy a kutyák tegyék a dolgukat, kapaszkodik és imádkozik az életéért."
"Az embernek csak kapaszkodni kell, a kutyák tudják a dolgukat."- magyarázza Coburn. "Megvannak a vezényszavak az indításra, a jobbra vagy balra fordulásra és a megállásra is. Tulajdonképpen nem nagy ügy."
"Két óra volt az út a hegyekbe."- emlékszik vissza Gooding. "Az edzõnké volt a kutyafalka. Tierre és én mindennap 3-4 órát töltöttünk a kutyákkal, hogy megbarátkozzanak velünk. Aztán felhajtottuk a kutyaszánt a dombtetõre meg vissza. Az út összesen másfél óráig tartott. 2-3 héttel a forgatás elõtt kezdtük el és minden áldott nap megcsináltuk. Nagyon szoros kapcsolatba kerültünk a kutyákkal. Ez nem arról szól, hogy az ember elterpeszkedik a szánban, a kutyák meg szépen felhúzzák a dombra. Futnunk kellett a szán mellett, hogy segítsünk nekik. Nagyon oda kell figyelni az ilyen kutyákra. Ha az embernek van nyolc kutyája, az ugye 32 láb. Folyamatosan ellenõrizni kell, nem hagyta-e el valamelyik a lábvédõjét vagy nincs-e valami más baja. Még azt is pontosan tudni kell, mit éreznek."

Az igazi színészek

Ted szerepére egy olyan színészt kerestünk, aki nagyon sokoldalú."- mondja Kerner. "Olyan ember kellett, aki, amellett hogy nagyon jó komikusi vénája van, rendkívül érzelemgazdag egyéniség. Az érzelmes pillanatokat éppúgy el kellett tudnia játszani, mint a vad üldözéséses jeleneteket. Cuba pontosan ilyen sokoldalú színész, elég, ha csak a Jerry Maguire - A nagy hátraarc (Jerry Maguire) vagy a Férfibecsület (Men of Honor) címû filmekre gondolunk. Még egy filmben sem jelent meg eddig ez a sokfajta tehetség együtt.
"Cuba olyan kondícióban van, mint egy profi sportoló."- folytatja Levant. "Nagyon gyors, erõs, a mozgása pedig rendkívül könnyed és elegáns. A filmben meredek sziklafalról ugrik le, óriásiakat repül a kutyaszánnal sõt van olyan is, hogy egy kézzel kapaszkodik egy kiálló sziklapárkányon. És a legveszélyesebbek kivételével, minden ilyen jelenetben õ maga szerepel. Fontos volt nekem, hogy a közönség lássa, hogy tényleg õ van ott. Szerinem Buster Keaton óta õ a legatlétikusabb színész."
"Néha olyan érzésem volt, mintha visszatértünk volna Buster Keaton korába."- kapcsolódik be Gooding. "Ebben a vígjátékban nagyon sok akció van, ugyanakkor a szereplõk közötti kapcsolatok érzelmileg is meg fogják érinteni a nézõket. Tierre Turner, a kaszkadõröm mindig azt morgott, hogy minden veszélyes jelenetet magam akarok csinálni. Ez így nem igaz, de ahol a nézõk közelrõl láthatnak, ott tényleg igyekeztem én csinálni, mert azt gondolom, hogy így jobb az adott a jelenet."
Az, hogy ennyi állattal kellett dolgoznia, egy cseppet sem hozta zavarba a színészt. "Mindig is voltak kutyáim, volt amikor három dándogom volt egyszerre." - emlékszik Gooding. "Most egy mastiffom van, Bootsy. Monghatom, hogy maximálisan kutyapárti vagyok."
Thunder Jack szerepére az alkotók egy olyan legendás színészt kerestek, aki nagyon határozott és karakteres figura. "Olyan karizmatikus emberre volt szükségünk, aki el tudja érni, hogy, ha belép egy szobába és leveszi a csuklyáját, a kutyák meghunyászkodnak, a gyerekek sírva fakadnak és mindenki önkéntelenül hátralép egy lépést." - mondja Levant. "James Coburn egy nagyon kedves, kellemes ember, de jól el tud játszani egy olyan fickót, akit ha meglátunk, legszívesebben átmegyünk a túloldalra."
"Gyerekkoromban, amikor láttam a Hét mesterlövész (The Magnificient Seven)-t, Anagy menekülés (The Great Escape)-t és az "Our Man Flint"-et, azt gondoltam 'Vajon milyen lehet James Coburnnek lenni'" - meséli Kerner. "Nagyon is el tudtam képzelni, amint egy Ferrari 275 GTB cabrio-t vezet. Van egy csak rá jellemzõ sajátos beszédstílusa. Senki más nem tudja úgy elmondani az olyan mondatokat, hogy - 'Haver, ez a legdögösebb spinkó, akit valaha láttam.'-, mint õ. Nem véletlenül kapott Oscar-díjat. James mindig rendkívüli módon koncentrál a szerepre, a kollégáival pedig nagyon barátságos és nagylelkû. Az egyik legjobb dolog a producer szakmában az, hogy olyan emberekkel találkozhatsz és dolgozhatsz, akiket régóta tisztelsz és csodálsz. Minden nap egy csoda volt, amit James-szel a forgatáson tölthettem."
"A Thunder Jack név mindent elárul." - mondja Coburn. "Ez egy ingerlékeny öreg kutyaszán hajtó, aki híres a vadságáról és a kiszámíthatatlanságáról. Ha valakinek ilyen a híre, akkor ennek megfelelõen kell hogy viselkedjen az emberekkel. Egy ilyen ember elég, ha csak egyszerûen megjelenik. Persze úgy kell tudni megjelenni és nézni. Nagyon jó volt Cubával dolgozni, mert õ egy nagyon tehetséges fickó. Több energia szorult belé, mint bármelyikünkbe. Csak úgy pezseg benne az életerõ. Fantasztikus, milyen lendületet tud adni egy ilyen ember az egész társaságnak."
A Barb szerepét alakító, alaszkai születésû Joanna Bacalso viszonylag új a szakmában. "Azt akartuk, hogy Barb olyan legyen, mint egy klasszikus, 50-es évekbeli mixernõ." - mondja Kerner. "Kemény csaj, nem lehet akármivel megetetni és bármilyen férfit képes kirúgni a bárjából, ha éppen erre van szükség. Joanna tökéletes volt erre a szerepre."
"Barbban azt szeretem, hogy olyan határozott, nem vesz be semmilyen hülyeséget. Ugyanakkor valahol nagyon érzékeny nõ." - mondja Joanna Balasco. "Valójában egy gondoskodó tipusú gyengéd asszony, akinek aranyból van a szíve, de egyáltalán nem olyan ellágyulós fajta. Nagyon életszerû figura."