Francis Veber rendező újságíróként kezdte pályafutását, kabarétréfákat, rövid
jeleneteket írt, majd forgatókönyvírásra adta a fejét. Veber gyakran mondogatja, hogy közel áll hozzá Henri Bergson elmélete, miszerint a komédia a rossz szokásokból, a megszegett viselkedési normákból eredeztethető. Veber úgy véli, Amerikában a producerek, a rendezők és a forgatókönyvírók gyakran lebecsülik a közönséget, mivel azt hiszik, csak a világos, kissé unalmas cselekmény köti le a nézőket, de azok sokkal gyorsabb észjárással vannak megáldva, mint egyes alkotók...
Veber a gyakorlatban is alkalmazza véleményét, mivel a hetvenes évek legnépszerűbb francia vígjátékainak szüzséi fűződnek a nevéhez, majd 1976-ban a rendezéssel is megpróbálkozott. Ekkor kezdődött Pierre Richard-ral való együttműködése, négy sikeres mozit forgattak együtt. Veber nemzetközi karrierje Három szökevény című filmjének amerikai remake-jével kezdődött 1989-ben, s készül a Dilisek vacsorája tengerentúli változata is. Ezt a mozit nevezték a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjra, César-díjat nyert, s a Titanic után a második legnézettebb film volt Franciaországban.
Francis Veber ismertebb filmjei:
Ügynök a kofferben (forgatókönyvíró, La valise,1973) Agyő, haver! (forgatókönyvíró, Adieu Poulet, 1975) Balfácán (La chévre, 1981) Balekok (Les compéres, 1983) Négybalkezes (Les fugitifs, 1987) Három szökevény (Three Fugitives, 1989) Jaguár (Le jaguar,1996) Dilisek vacsorája (Le diner de cons, 1998) Addig jár a korsó a kútra... (Le Placard, 2000)
|