„Éveken át jártam Los Angelesbe és Las Vegasba ökölvívó mérkőzéseket nézni. Sok barátot szereztem a boksz világában. Mindig úgy véltem, a bunyósok között érdekes karakterek vannak, akik a legjobb sportfilmek szereplői lehetnek. A boksz világa magában foglalja a jót, a rosszat, az ártatlant és perverzet egyaránt. Szerintem az ökölvívók a legkeményebb fickók, akikért rajong a közönség. Egyébkéntők a világ legaranyosabb pasasai, de a ringben valóságos gyilkosok. Ezt akartam felfedezni a filmemben is.”

     „Amikor először beszéltünk róla, hogy közösen kellene filmet csinálnunk” – emlékszik vissza Stephen Chin producer. „Ron azt mondta, olyan bokszolós mozit akar forgatni, ami bemutatja az embereknek, milyen is valójában a bunyósok belső világa. Meg akarta mutatni, hogy azok a szürke fickók, akikről soha senki sem hallott, egyszer csak feljuthatnak a csúcsra.”

     A forgatókönyv valós történeten alapul. Évekkel ezelőtt Shelton régi barátja, Bill Caplan profi bokszújságíró elmesélt egy sztorit két bunyósról, akiket az utolsó pillanatban hívtak helyettesíteni két másikat egy előmérkőzésre. Caplan az első menetre alig figyelt oda, ám végül az a mérkőzés lett az est fénypontja.

     Shelton sohasem felejtette el a történetet, ami végül forgatókönyve alapjául szolgált. Amint írni kezdett, a női főszereplő alakját máris Lolita Davidovichra szabta, aki majd egy évtizede Blamázs (Blaze) című filmjében már játszott. Írás közben lassan megformálódott a két férfi arca is, akik a ringben szembekerülnek egymással.

     „Woody Harrelson munkássága egyre jobban érdekelt” – vallja be Shelton. „Amikor rendeztemőt A Zsákolj, ha tudszban, még nem voltam biztos benne, mennyire tehetséges, de az évek során bizonyított. Olyan színész, aki nem a könnyebb utat választja, hanem elébe megy a kihívásoknak, s egyre jobban megnyilvánul a tehetsége.”

     „Ami Antonio Banderast illeti, a Zorro álarcában megmutatta, mennyire atlétikus alkat, de inkább azért esett rá a választásom, mert szeretem az Almodóvarral forgatott filmjeit.” – folytatja a rendezô. „Tud érzelmes lenni, ha kell, vidám fickó, és sokoldalú tehetség.”

     Shelton sosem gondolkodik alternatívákban, így mindkét színésznek már az első felkérésére igent kellett mondania!

     „Nem is volt nehéz…” – emlékszik vissza e felkérésre Woody Harrelson. „Ron azt mondta, hogy Vince szerepét nekem írta. Ez roppant hízelgő volt, tehát nem mondhattam nemet. De nem is akartam, mivel egészen izgalomba hozott, hogy megint Ronnal dolgozhatok.”

     Lolita Davidovich a következőképp vélekedik az általa megformált leányzóról: „Grace éli a maga életét, oda megy, ahova akar, s ezt gyorsan, gátlástalanul teszi. Inkább a mellékutakat kedveli, mivel arrafelé több szépet lát, mint a főúton. Az egész Las Vegas-i utazás számára metaforikus jelentésű – olyan, ahogy az életét éli, mindig a maga útját járja.”

     Az Ilyen a boksz forgatási munkálatai mindössze hat hónappal azután kezdődtek, hogy Shelton megírta a forgatókönyvet. Ez rekordnak számít a filmiparban, ahol általában több év telik el, mire a szüzsé filmvászonra kerül – feltéve, ha egyáltalán megfilmesítik.

     „A film, amit megírsz, egy film, ha megrendezed, az kettő, ha meg is vágod, az már három mozi. Önmaga fejlődik, ha hagyod: bizonyos momentumok megerősödnek, mások meg elhalványodnak. Van, ami másként alakul, s bár én írtam, rendeztem és vágtam, a végső mégis meglepetéseket tud szerezni nekem” – összegez Ron Shelton.