A Marvel Comics „Daredevil: The Man Without Fear” címû képregénye elõször 1964-ben jelent meg, a képregények egyik nagy korszakában. Ugyanebben az idõszakban jelentek meg olyan más nagysikerû Marvel-képregények is, mint a „The Fantastic Four”, a „The Incredible Hulk”, az „Iron Man”, a „The Mighty Thor”, a „The X-Men” vagy a „Spider-Man”. Azóta is Daredevil minden idõk egyik legnépszerûbb képregényhõse.
Daredevil figurája egy olyan kor terméke, amely – csakúgy, mint a mai világ – tele volt feszültséggel és bizonytalansággal. A Marvel-képregények szuperhõsei pedig ebben a korban valóságos emberekként jelentek meg, valódi problémákkal. Daredevil is rendelkezik néhány emberi gyengeséggel: nemcsak halandó, de a szó szoros értelmében fogyatékkal élõ is.
„Az összes figura, akiket kitaláltam, fogyatékos volt” – jegyzi meg Stan Lee, a képregény egyik alkotója. Akkoriban Lee és munkatársa három évig futószalagon gyártották a képregényeket. 1964-ben egyszer éppen a következõ képregényhõsükön törték a fejüket, amikor rájöttek, hogy még egyetlen képregény szuperhõse sem volt vak. Ettõl a gondolattól vezérelve Lee kiterjedt kutatásokat végzett, és azt találta, hogy ha az ember elveszti a látását, a többi érzékszerve egy idõ után rendkívül kifinomulttá válik. A test így próbálja pótolni a látás hiányát. „Arra gondoltam, mi történik, ha valakinek ez a többi érzékszerve sokkal kifinomultabb lesz, mint egy átlagos ember érzékszervei.” – emlékszik vissza Lee.
És megszületett Daredevil.
A többi Marvel képregényhõstõl eltérõen, akiknek valamilyen sugárzás következtében drasztikusan megváltozik a külsejük és a biológiai felépítésük, Daredevil ember marad. Egy furcsa baleset következtében, egyfajta különleges érzékelésre lesz képes, de egyébként nem változik meg jelentõsen. A tragikus baleset után Matt Murdock nekilát, hogy fokozatosan újra tökéletes állapotba hozza testét, szellemét és érzékeit. Megtanul például „látni” a hangrezgések segítségével, vagyis képes lesz meghallani és azonosítani egy ember, csak rá jellemzõ egyéni szívhangját. Ezenkívül a tapintása és a szaglásra is rendkívül kifinomult lesz. A Daredevil újabb kiadásának alkotója, Frank Miller szerint: „Matt Murdock folymatosan érzékeli a verõ szíven keresztülszáguldó és a legkisebb vénában áramló vért is. Minden egyes embernek csak rá jellemzõ, egyéni szívverése van, amit azonban a látók képtelenek érzékelni. Olyan ez, mint az aláírás vagy az ujjlenyomat, amelynek segítségével milliók közül is ki lehet választani egy bizonyos embert. Ezeket a szívveréseket használja Matt Murdock.”
Miután apját meggyilkolták, Matt az igazságszolgáltatásnak szenteli életét. Jogi diplomájának megszerzése után is szülõhelye, Hell’s Kitchen, közelében marad, Régi barátjával, Franklin „Foggy” Nelson-nal nyitnak egy ügyvédi irodát, a Murdock ? Nelson-t. Matt nappal ügyvédként dolgozik, de ébersége éjszaka egy önkéntes bûnüldözõ megszállottságába csap át. Amikor valaki megszegi a szabályokat Matt Daredevillé válik és lecsap. Hamarosan félelmetes igazságosztóként tisztelik Hell’s Kitchen-ben. De Mattben minden áldott nap megküzd egymással a jó és a gonosz, az igazság és a bosszúvágy.
A Daredevil népszerûsége töretlen maradt a ’60-as és a ’70-es években is, de amikor 1980-ban Frank Miller vette át a képregény irányítását, az a Marvel legjelentõsebb és legtöbb pénzt hozó termékévé vált. Miller a képregények világában addig ismeretlen mennyiségû sötétséget, keménységet és realizmust vitt a mûbe. A következõ néhány évben olyan meghatározó figurákat hozott be a Daredevil világába, mint például Elektra, Matt szerelme és egyben legnagyobb ellenfele. A film író-rendezõje, Mark Steven Johnson, ezt, a ’80-as évek elején született, Miller-féle Daredevil-t tekintette munkája alapjának.
 A Daredevil: The Man without Fear címû rajzos regény elõszavában, amely a Daredevil elsõ kiadásának harmincadik évfordulójára jelent meg, Miller megemlít néhány olyan jellemzõ tulajdonságot, amelyek nagyon magával ragadó személyiséggé teszik Daredevilt. „Rendelkezik egy bûnözõ minden adottságával. Született gonosztevõ, bunyós, bajkeverõ. Egy hazug, aki maszkot visel, és aki vagy ezerszer megszegi apjának tett esküjét. Ez a fickó veszélyesen profi, szinte emberfeletti tehetsége van az erõszakhoz. Matt magányos harcos, egy olyan ügyvéd, aki megszegi a törvényt. De Matt Murdock nem gonosztevõ és nem is áldozat. Van benne valami rendkívüli erõ, amelyet ismeretlen anyjától és elátkozott apjától örökölt. És ez a rendkívüli erõ az, amit próbára tesz egy tragédia, visszafog a lelkiismeret és erõsít a fegyelem. Ez a rendkívüli erõ tartja féken a benne lakozó vérszomjas fenevadat, és kényszeríti arra, hogy az igazság szolgálatába álljon. Legalábbis legtöbbször.”
Kevin Smith, a Stop-shop (Clerks), a Képtelen képregény (Chasing Amy) és a Dogma író-rendezõje – egyébként maga is képregény-õrült – 1998-ban írt egy kötetrevaló új Daredevil-történetet. Ezekben a történetekben - amelyekben nagy hangsúlyt kap a vallás és az erkölcs – Smith egy olyan Daredevilt akart megmutatni „amilyet még senki sem látott. Ez egy olyan hõs, aki rájön, hogy a félelem nélküli ember egyszersmind hit nélküli ember is. És hit nélkül az ember nagyon könnyen embertelenné válhat.”
Ben Affleck - aki különben régen együtt dolgozik Kevin Smith-szel és mindig is Daredevil-rajongó volt - írta az elõszót ehhez a Daredevil Visionaries címû kötethez, amely Smith nyolc képregényét tartalmazza. „Tizenkét éves voltam, mikor Matt Murdock hagyta, hogy Elektra Bullseye-é legyen” – írja Affleck. „Ez a szerelmi történet, amely Frank Miller Daredevil-jeként vált híressé, valahogy nagyon megindított engem. Ezt még ma sem szívesen vallom be, még magamnak se. Lenyûgözött ez az ember, ez a vörösruhás szent, aki a végén mégis mindig mártír lesz. Nekem olyan volt ez, mint egy használati utasítás az emberi személyiség kettõsségéhez. A képregény világa olyan volt nekem, mint egy sötét zug, ahol bizonytalanná váltam. Nem tudtam biztosan, kihez vonzódjam. Furcsa és csodás hely volt számomra, ahol az igaz szerelem mindig tragikus, ahol a hõsöknek mindig van sötét oldaluk, és ahol a gonosztevõk rafináltan szeretetre méltók.”
És most, sok évvel késõbb, Ben Affleck volt az, aki magára ölthette Daredevil vörös csuklyás jelmezét az elsõ mozifilmben, ami az általa annyira szeretett képregénybõl készült. A film másik legfontosabb figurája Mark Steven Johnson író-rendezõ, aki nagyon is tudja értékelni Affleck Daredevil és a képregények iránti rajongását. Johnson ugyanis tízéves korában, egy Minnesota-i kisvárosban, szintén gyakran ácsorgott a bolt elõtt, ahol a képregényeket árulták. „Mindet elolvastam” – emlékszik vissza Johnson. „De legjobban a Daredevil ragadott meg. Talán azért, mert ez a hõs volt az egyetlen, akinek valamilyen fogyatékossága volt. És ami még megkülönböztette õt a többi képregényhõstõl, az az, hogy õ valódi ember volt, valóságos problémákkal. Nem volt emberfeletti ereje, nem tudott hálót szõni, mint a Pókember, nem voltak iszonyatos izmai, mint Hulknak vagy gyógyító tudománya, mint Wolverine-nek. Õ csak egy hapsi volt. Ha lelõtték, meghalt. Éppen ezek az emberi vonások és gyarlóságok a forrásai az õt gyötrõ erkölcsi dilemmáknak. Emlékszem egy mondatra: ’Neki, aki szörnyetegekkel harcol, nagyon kell vigyáznia, nehogy õ maga is szörnyeteggé váljon.’ Matt Murdock-kal pont ez történik. Egy idõ után azt veszi észre, hogy kezd olyanná válni, mint azok, akiktõl, fogadalma szerint, meg kellene védenie a világot.”
Gary Foster producer, aki Horseshoe Bay Productions néven közös céget alapított Johnsonnal,. jól emlékszik, hogy hat évvel ezelõtt Johnson néhány Daredevil képregényt dobott az asztalára és erõsködött, hogy Foster - aki egyébként nem egy képregényolvasó fajta - úgy tekintse õket, mint egy leendõ nagyfilm alapanyagait. Foster elolvasta a Daredevil-könyveket, és hatásosnak, megvalósíthatónak találta õket, még ha akkor nem is volt túl lelkes.
A film másik producere Avi Arad volt, akit úgy ismernek, mint a Marvel képregények élõ lexikonát. A Marvel Studios és Arad producerként közremûködtek már a Pókember (Spider-Man), az X-Men – A kívülállók (X-Men), a Penge (Blade) és a „Hulk” címû filmekben is. Arad számára a Daredevil valósággal Shakespeare-i történet. „Ez az egyik leglenyûgözõbb regényfolyam a Marvel univerzumban. Egy anti-szuperhõsrõl szól” – lelkendezik Arad. „Matt Murdock abszolút különleges személyiség. Fogyatékos, néha tele van dühvel. Ráadásul még az egyetlen igazi szerelme is a halálát kívánja.”
A színészek és a szerepek
 A Daredevil alkotói fizikai adottságaik és érzékenységük alapján válogatták össze a film szereplõit, akiknek életre kellett kelteni Matt Murdock sötét, izgalmas és olykor humoros világát. A legfontosabb természetesen a fõszerep, „a félelem nélküli ember”, Matt Murdock alakja volt, aki egyedülálló figura a képregényhõsök világában. A vak hõs ujjaival képes érzékelni a leggyengébb lenyomatot is a papíron, és így tapintása segítségével olvasni is tud. A legkisebb légnyomást vagy hõmérsékletváltozást is érzékeli a környezetében, és képes bárkit azonosítani pusztán a szaga alapján, bármennyire is igyekszik az illetõ elrejteni testének természetes illatát. Daredevil hat méterrõl meghallja egy ember szívhangját, mindenkit képes azonosítani a csak rá jellemzõ szívritmusából és így a szívritmus megváltozásából azt is csalhatatlanul meg tudja állapítani, ha az illetõ hazudik. És mindenek tetejébe egy cirkuszi akrobata ügyességével és egy nehézsúlyú bokszbajnok erejével rendelkezik. Bár jó néhány ázsiai harcmûvészeti technikát és a profi boksz elemeit is megtanulta, harcmodora mégis egyéni és különleges. Sok harci technika ütéseit és mozdulatait ötvözi.
Johnson olvasta Ben Affleck Kevin Smith kötetéhez írt elõszavát, és rögtön tudta, hogy a színész szinte arra született, hogy eljátssza ezt a szerepet.” Ben nemcsak nagyon tehetséges és fizikailag rendkívül felkészült színész, hanem még képregényõrült is, akárcsak én” – nevet Johnson. – „Ráadásul majdnem 1.90 és ez nagyon impozáns. Fontos volt, hogy hihetõ legyen a történet, úgyhogy olyan színész kellett, aki hitelesen el tud játszani egy olyan embert, akinek minden éjjel komoly és kockázatos fizikai erõpróbákat kell kiállnia, hogy segítsen másokon.”
Affleck szerint sem átlagos színészi feladat Daredevilt eljátszani. Örömteli izgalom fogta el, mikor megtudta, hogy gyermekkorának egy fontos szereplõje végre életre kel a filmvásznon. „Ennek a képregénynek a fõhõse mindig valami mágikus és mitikus figurának tûnt nekem” – mondja Affleck. „Daredevil sötét és kemény figura, ugyanakkor azonban valahogy szexi és romantikus is. Nagy kihívás volt, hogy a képregény mozdulatlan, kétdimenziós világából egy élõ, mozgó, eleven világot kellett teremteni, méghozzá olyat, amely hihetõ és hatásos, anélkül, hogy hûtlen lenne az eredeti mûhöz”
Az Arany-Glóbusz díjas Jennifer Garner játssza Matt szerelmét, aki egyben Daredevil legfõbb ellensége. Elektra Nathcios, egy görög mágnás, Nikolas Nathcios lánya, és tökéletesen képzett a harcos, az õsi japán nindzsa harcmodor oktatója, olimpiai szintû atléta és tornász. Fegyvere a háromágú tõr, a sai. Az alkotók hosszú ideig keresték a színésznõt, aki el tudja játszani Elektrát, a gazdag üzletember elkényeztetett lányát, akibõl életveszélyes harcos lesz.
 „Jennifernek megvan az a képessége, hogy nagyon édesnek és nagyon ártatlannak tud látszani, de aztán felöltözettük, és állati szexi lett – meséli Avi Arad. „Õ egy igazi kaméleon a színészi játékstílusával és az atlétikus képességeivel együtt. Pont ez az, amit kerestünk.”
Jennifer Garnernek nagyon sokat kellett dolgoznia, és nemcsak Elektra harcmûvészeti képességei miatt. „Az „Alias” címû tévésorozatban alakított szerepemben már hozzászoktam a kommandós stílushoz” – mondja mosolyogva a színésznõ. - „Vonzott a Daredevil, nagyon akartam már harcolni Ben Affleck ellen. Emellett persze nagyon tetszettek a film romantikus és érzelmes elemei is, meg a figura kettõssége. Van a filmben egy megható, érzelmes szál, ezen alapul minden. Elektra egyszerre jó és gonosz. Természetétõl fogva sötét személyiség, ugyanakkor nagyon optimista is tud lenni. Nagyon vad, sokkal agresszívabb, mint bárki, akit eddig játszottam. Keresi a konfliktust, a harcot, ahelyett, hogy próbálná kezelni az adott helyzetet. Erõs, magabiztos és szexi nõ, aki nem riad vissza attól sem, hogy a gyõzelem érdekében bevesse nõiességét.”
Matt és Elektra szerelme az egyik legbonyolultabb cselekményszál, amely valaha képregényben szerepelt. Ez áll a film cselekményének középpontjában. Mindketten keresik önmagukat, keresik életük értelmét, harcolnak a saját rosszabbik énjükkel. Ez sokkal erõsebb köteléket jelent, mint egy hagyományos szerelmi kapcsolat. „Matt és Elektra kapcsolatának nincs sok jövõje” – magyarázza Avi Arad. – „A lány kiváltságosként nõtt fel, megvan benne minden, ami taszítja a férfiakat. És akkor találkozik egy vak pasival, aki egy másik világból jött, Hell’s Kithcen-bõl. Végül is az egész olyan, mint egy görög tragédiában. Elektra meg akarja ölni Daredevilt, akirõl természetesen nem tudja, hogy azonos azzal a Matt Murdock-kal, akibe beleszeretett.”
Elektra élete gyökeresen megváltozik, amikor találkozik Bullseye-jal, a gyilkossal, akinek következõ kiszemelt áldozata a lány apja. Bullseye kedvenc fegyvere a dobócsillag, a suriken, de õ a világ legjobb bérgyilkosa, így a kezében halálos fegyverré válhat egy ceruza, egy kártyalap vagy akár egy gem kapocs is. Colin Farell azonnal megszerette a szerepet és olyan csibészesre, punkosra vette a figurát. „Nem nagyon készültem a szerepre, csak a mágikus villámkéz-technikát, a harcmûvészeti technikákat és a harcot kellett gyakorolnom. - mesél a színész. „Bullseye-t nem kötik a realitások, bármi fegyverré válhat a kezében, ami épp az adott helyiségben van. Nagy élvezet volt õt játszani, mert annyira fura és elvarázsolt lehettem, amennyire csak bírtam. Sose csináltam még ilyet. Bullseye akár harminc méterrõl is meg tud ölni valaki egy söralátéttel. Nagy hosszú krokodilbõr kabátot visel, amely úgy terül szét, mint egy ejtõernyõ. Bullseye ezt is fegyverként használja, de leginkább védekezésre.”
Bullseye megbízója Wilson Fisk avagy Kingpin egy a maga erejébõl meggazdagodott milliomos, akinek alvilági birodalma leplezi Daredevilt. A hatalmas termetû és hatalmas erejû Kingpin pályája csúcsán van, és ezt annak köszönheti, hogy életében csak egyetlen emberben bízott: saját magában. Õ irányítja az egész alvilágot a keleti parton, méghozzá vasszigorral. Kingpin kiváló a közelharcban és nagyon gyors, ami szokatlan egy ilyen méretû fickó esetében. A képregény szerint Kingpin két méter és kétszáz kiló - és az õt játszó Michael Clarke Duncan ugyan „csak” 195 centi és 153 kiló - az alkotók biztosak voltak benne, hogy õ a tökéletes színész a szerepre. Duncan, aki gyerekkorában szintén sok Daredevil képregényt olvasott így vélekedik a cselekmény helyszínérõl: „Daredevil, ahogy a legtöbb szuperhõs, nem valami elõkelõ környéken nõtt fel. Hell’s Kitchen olyan, mint egy gettó. Ezt nagyon jól ismerem, mert én is ilyen környéken voltam gyerek. Csak kinéztem az ablakon vagy lementem az utcára, és ugyanazt láttam, amit Daredevil vagy Kingpin.”
Az alkotók azt akarták, hogy a már így is hatalmas termetû Duncan még gyarapodjon a forgatásra, így - az étrendnek és különbözõ izomtömegnövelõ szereknek köszönhetõen - a színész olyan nagy és erõs lett, hogy tökéletesen megfelelt az általa játszott figurának.
A produkcióról
 A világ talán legjobb harcmûvészeti koreográfusai, akciójelenet-specialistái és edzõi gyûltek össze, hogy kitalálják és megalkossák a mozitörténet eddigi egyik leghatásosabb akciófilmjét. Három hónappal a forgatás megkezdése elõtt Ben Affleck elkezdte a küzdõsport és fitnesz edzéseket, hogy felkészüljön Daredevil szerepére. Az edzéseket a kaszkadõrök vezetõje Jeff Imalda és a tapasztalt brit edzõ Dave Lea tartotta. „Ez egy új speciális edzésterv volt, kifejezetten Bennek.” – mondja Lea. „Nyújtással kezdtünk, aztán a kézgyakorlatok a botos gyakorlatok és a rúgások következtek. Ezután az utcai harc, a „jailhouse rock”, a kézi közelharc, majd különbözõ Kung Fu- és boxstílusok jöttek. Daredevil számára minden harcmodor másra jó. Azt használja, amelyikre az adott helyzetben éppen szüksége van. És legalább annyi ütést kap, mint amennyit ad. Tud könnyed és kecses lenni, de ha kell durva és alattomos.”
Tom Sullivan vak színész, akinek élettörténete alapján készült az „If You Could See What I Hear” címû tévéfilm, tanácsadóként közremûködött a filmben. Sullivan, aki egész életében sportolt, sõt országos bajnokságot is nyert birkózásban, szorosan együttmûködött nemcsak Ben Affleck-kel és a gyermek Matt Murdock-ot alakító Scott Terra-ával, hanem a rendezõvel és a közelharc technikáját oktató edzõvel is. „Az volt a feladatom, hogy megtanítsam Bent, hogyan legyen a világ legügyesebb vak embere” – mondja Sullivan. „Megpróbáltuk érzékeltetni a szituációt, amelyben Mattnek állandóan késztetése van, hogy Daredevil legyen, de a világ elõl el kell titkolnia ezt. Bennek tehát, amikor éppen Matt Murdock volt, ’vakabbnak’ kellett lennie, mint amilyen valójában.”
Az ismert harcmûvészeti koreográfus Cheung Yan Yuen készítette a film legtöbb akciójelenetét. Yuen, akit a Charlie angyalai (Charlie’s Angels) címû filmben végzett munkája tett igazán ismertté, harcmûvészeti szakértõ családból származik. Fivére, Wo-Ping Yuen volt a harcmûvészeti koreográfusa a Tigris és Sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon) és a Mátrix (The Matrix) címû filmeknek. Yuen elismeri, hogy kezdetben fenntartásai voltak Affleck-kel, Garnerrel és Farrell-lel szemben. Nem bízott benne, hogy végre tudják hajtani azokat a jeleneteket, amelyeket tervezett. „Kellemesen csalódtam bennük, nagyon tehetségesek voltak” – mondja Yuen. Affleck, Garner és Farrell a film jeleneteinek többségében dublõr nélkül dolgoztak.
A film motoros és autós üldözéseit és a tûzharcokat Jeff Imalda a tapasztalt kaszkadõr irányította, aki, többek között, olyan filmekben bizonyította már tehetségét, mint a Penge, a Harcosok klubja (Fight Club) vagy a Szárnyas fejvadász (Blade Runner).
A pontosan kidolgozott harcmûvészeti koreográfiával és az akrobatikus elemekkel a film alkotói azt akarták elérni, hogy az akciójelenetek reálisak legyenek. Matt és Elektra hús-vér emberek, nem emberfeletti szuperhõsök, atlétikus képességeiknek hihetõeknek kellett lenniük. „Azt akartuk, hogy a gravitáció normálisan hasson minden szereplõre” – mondja Gary Foster. „De azért Daredevil a filmben brutálisabb, fizikailag erõsebb, mint a legtöbb képregényhõs. Olyan fickó, hogy ha leugrik egy ház tetejérõl, el kell hogy találjon vagy három tûzlétrát ahhoz, hogy lelassuljon.”
A cselekmény helyszíne New York Hell’s Kitchen nevû negyede, amelynek neve körülbelül azt jelenti: a pokol bugyrai. Manhattan városrész nyugati részét nevezik így, amelyet a 34. utca, az 59. utca, a 8. sugárút és a Hudson folyó határol. Ez az a szegény negyed, ahol Matt Murdock él. Igaz, Hell’s Kitchen ma már viszonylag biztonságos és elég elegáns környéknek számít. Fõleg mûvészek és középosztálybeli alkalmazottak laknak itt, úgyhogy ma már nem aktuális a városrész hagyományos elnevezése sem. Matt Murdock otthonát azonban egy Los Angeles történelmi belvárosában, az ékszerész nagyedben, lévõ épület ötödik emeletén építették fel. Itt van az a titkos kamra is, ahol Murdock ügyvéd úr gumibotszerû fegyverét és vörös kosztümjét tartja, valamint a hálókamra és egy fedett vízzel teli tartály is, ahol Matt elbújhat a világ elõl és kipihenheti magát. A lakás bejáratánál egy hatalmas kõbõl faragott dombormû díszíti a falat, amely egy angyalok és ördögök közötti csatát ábrázol. Barry Chusid, a díszlettervezõ, gyakorlatilag minden Matt lakásában lévõ tárgyat ellátott Braille felirattal, az acél ruhacímkétõl a konyhaszekrényig.
Rich Thorne-nak és az általa vezetett, a vizuális effektekért felelõs csapatnak az volt a feladata, hogy Daredevil különleges „árnyékvilágát” megjelenítse a vásznon. Daredevil érzékelõrendszere hasonlóan mûködik, mint a tengeralattjárók szonárja, csak sokkal kifinomultabb és érzékenyebb annál. Hogy ezt a háromdimenziós belsõ képet érzékeltessék az alkotók, számítógépek segítségével megjelenítették a hanghullámokat is.
 Természetesen a hangoknak is nagyon fontos szerepük van a filmben. Daredevil, hallása segítségével, szinte azt is látja, mi fog történni. Például a legnagyobb hangzavar közepette is képes meghallani, ha csõre töltenek egy pisztolyt. A katedrálisban játszódó végsõ akciójelenetben pedig igen fontos szerepet kap az orgona, amely a film zenéjével – és az Incubus gitárosának, Mike Einzigernek, zenei motívumaival - együtt nagymértékben hozzájárul majd, hogy a film nagy hatást gyakoroljon a nézõkre.
A háromszoros Oscar-díjas jelmeztervezõ, James Acheson a Pókember befejezése után csatlakozott a stábhoz. Acheson Lisa Tomczeszyn jelmeztervezõvel és egy negyvenfõs csapattal dolgozott a Daredevil kosztümjein, amelyeknek megtervezése és elkészítése majdnem nyolc hónapig tartott. Semmiképp nem akartak olyan lasztex balletdresszt, mint amilyet sok ilyen képregény-akcióhõs visel. A nadrág és a felsõrész külön van, beépített domborulatokkal a mell és a karrészen. Az öv, amelyen Daredevil gumibotszerû fegyverét hordja, olyan mint egy westernhõs öve, azzal a különbséggel, hogy ez kevlárból, bõrbõl és katonai zsinórokból van. A csizmák olyanok, mint egy motocross-os csizmája, csak aerodiamkailag feljavították és ellátták csatokkal.
Az alkotók azt szerették volna, ha a szexi és elõkelõ Elektra Natchios ruhái hanyag eleganciáról tanúskodnak ugyanakkor azonban meg kellett jeleníteni azt is, hogy Elektra képzett a harcmûvészetekben. Ezért Elektra harci ruhája fekete bõrszerû anyagból készült és az „Igazság”, a „Gyõzelem” és az „Erõ” japán írásjelei vannak rajta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
