A MIB hihetetlen sikere igencsak meglepte a szakmát. A film 1997 nyarán olyan bombabiztosnak vélt kasszasikereket elõzött meg, mint az Elveszett világ vagy a Batman és Robin. És most újra itt vannak a sötét zsaruk!
„Talán megint befutunk a surranópályán – mondja Barry Sonnenfeld rendezõ. – Csak nem jön ki még egy Star Wars-film!”
A MIB nemcsak a moziban volt óriási siker, de olyan divatot teremtett, olyan új öltözködési és viselkedésformákat terjesztett el, amelyek alapvetõ hatást gyakoroltak az egész világ popkulturájára.
„Mindig úgy gondoltam, hogy egy olyan helyes kis vicces filmet csinálunk, amelyikben van egy kis füst meg néhány tükör, csak hogy meglegyenek a sci-fi elemek is – meséli a rendezõ. – De a premier után egy héttel már három másik film hirdetése is úgy jelent meg, hogy a színészek napszemüveget viseltek. Will dalát pedig mindenütt játszották. Nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen óriási hatása van filmünknek.”
„Elvittük a gyerekeinket a MIB londoni bemutatójára, aztán Észak-Angliába utaztunk egy kis családi pihenésre – meséli Walter F. Parkes producer. – Néhány nappal késõbb ültünk egy kiskocsmában, valahol a semmi közepén, ettük szépen az ebédünket, és akkor hirtelen meghallottuk a film betétdalát a rádióban. Ez volt az egyik olyan pillanat, amikor tudatosult bennünk, micsoda óriási hatása van a filmnek mindenütt a világon.”
A MIB meglepetésszerû közönségsikere még Sonnenfeldet és a stáb tagjait is meglepte. Sonnenfeld rendkívüli rendezõi érzékét elõször az Addams Family – A galád család címû filmben bizonyította, amely Charles Addamsnek a The New Yorker magazinban megjelent rajzai alapján készült. Két évvel késõbb az Addams Family 2.-ben Sonnenfeld újra bizonyította tehetségét, bár ez már nem is hatott az újdonság erejével.
„A MIB – Sötét zsaruk 2. elején azt látjuk, hogy Tommy és Will szerepet cseréltek – magyarázza Laurie MacDonald producer. – Miután Tommy kiszállt, Will lett az elsõszámú sötét zsaru. Mikor Tommy visszatér, Will mindenáron fel akarja rázni régi tanítómesterét, úgy bánik vele, mint egy gyerekkel. Ez sok humoros helyzetet teremt.”
J és K tehát újra együtt dolgoznak tehát. Ezúttal egy rendkívül szexis gonosszal kell megküzdeniük, aki az eddigi legnagyobb kihívást jelenti számukra. A sötét zsaruk feladata most is az, hogy megvédelmezzék a Földet a világûr gonosz söpredékével szemben. Öt év telt el azóta, hogy K és J megmentették a világot egy csillagközi katasztrófától. Idõközben K visszatért a kényelmes civil életbe, J pedig átvette egykori társa szerepét a cégnél. Õ lett a Földön élõ földönkívüliek tevékenységét felügyelõ, egyébként hivatalosan nem is létezõ, szervezet legesleghatékonyabb ügynöke.
Az egész sötét ügylet úgy indul, hogy J egy rutinfeladatnak tûnõ ügyben kezd el nyomozni. Egy földönkívüli megölt egy másik földönkívülit. Nem olyan nagy ügy, elõfordul. Ám a nyomozás során J egy ördögi bûntény nyomára bukkan, amely mögött Sereena (Lara Flynn Boyle), a gonosz kylothiai lény és kétfejû, ám még így is féleszû társa, illetve társai, Scrad és Charlie(Johnnny Knoxville) áll, vagyis hogy állnak. Ráadásul Sereena bombázó manökennek álcázza magát, aki fehérnemûket mutat be. Egyetlen ember van a Földön, aki tudja Sereena küldetésének titkát, és ez K, az egykori sötét zsaru. De K most épp egy másik nagy állami szervezet, a posta alkalmazottjaként dolgozgat vagy inkább pihenget.
Az elsõ rész végén K-t, mielõtt nyugdíjba megy, „megvakuzzák”, azaz kitörlik a memóriáját, hogy ne emlékezzen semmire. Ezért a folytatás egyik legfontosabb eleme az volt, hogy hogyan kerül vissza K a történetbe. „Mindig is úgy képzeltük el az elsõ részt, hogy a befejezõ jelenetekben Tommyt megvakuzzák, de már akkor gondoltunk rá, hogy ha szerencsénk lesz, és elkészülhet a folytatás, valahogy vissza kell õt hoznunk a történetbe – meséli Parkes. – A probléma tehát az volt, hogy úgy kellett megírni a történetet, hogy Tommy minél hamarabb visszakerüljön bele. Ezt egyébként Barry folyamatosan követelte is.”
„A nagy komikus párok, mint Burns és Allen vagy Stan és Pan mindig egy harsány és egy csendesebb figurából állnak – mondja Sonnenfeld. – Nálunk Tommy Lee Jones volt a csendes és Will Smith a harsány. A folytatásban a legnagyobb feladat az volt, hogyan hozzuk össze ezt a két figurát rögtön a film elején, hiszen az õ kapcsolatuk a film lelke. Az elsõ két héten New Yorkban dolgoztunk, csak Will-lel. Aztán fel kellett vennünk Tommy és Will elsõ közös jelenetét a Központi Pályaudvaron. Az éjszakai forgatás végén Will széles vigyorral a képén odajött hozzám, és azt mondta: »Hiába, J csak K-val az igazi.«, ami azt jelentette, hogy a Tommy által játszott figura nélkül nem létezik a Will által játszott figura sem. Ahogy Abbott nélkül sincs Costello.”
Will Smith a világ egyik legsikeresebb filmjében, A függetlenség napja címû produkcióban alapozta meg hírnevét, mint akcióhõs. Amikor ez a film a mozikba került, épp a MIB forgatásának kellõs közepén jártak. Will Smith nagyon örült a lehetõségnek, hogy tovább növelheti népszerûségét, ráadásul ezúttal mint igazi nagy formátumú komikus mozisztár.
„Szerintem a MIB alapötlete, miszerint létezik egy olyan kormányhivatal, amelyik kezelésbe veszi a Földön élõ földönkívülieket, egyszerûen zseniális – mondja Smith. – Úgy értem, zseniális a gondolat, hogy minden az orrunk elõtt zajlik. Egy sötét zsaruk-féle szervezet léte sok mindent megmagyaráz, amin mindig is csodálkoztunk. Például hogy miként lehet oly sok rendkívül közönséges személybõl sikeres ember. Például valaki feltûnik a semmibõl, és – minden tehetségtelensége ellenére – egyszerre csak õ a legfelkapottabb tévésztár. Miért? Hát, mert nem földi lény! Így mindjárt más. A sötét zsaruk sok mindenre tudják ám a választ.”
J számára a földökívüliek földi tevékenységét vizsgáló szervezet léte egészen kézzelfogható, de K boldog tudatlanságban él, sejtelme sincs a hivatal létezésérõl és céljairól. Na jó, annyira nem boldog ez a tudatlanság.
„Nem nagyon mentünk bele a részletekbe, ami K postai tevékenységét illeti – mondja Jones. – Annyi azért kiderül, hogy nem igazán élvezi a dolgot. Jó postás, a Massachusetts állambeli Truro lakói szeretik is, de nem boldog. Engem még soha nem vakuztak meg, de biztos vagyok benne, hogy akit igen, annak folyamatosan valami hiányérzete van. A film nem fejti ki ezt részletesen, mert a lényeg az, hogy K minél hamarabb visszakerüljön a történetbe, újra elkezdjen a hivatalnak dolgozni. Megpróbáltuk ezt olyan gyorsan elérni, amilyen gyorsan csak tudtuk. Nem akartunk leragadni a részleteknél. A hiányzó részeket minden nézõ tetszése szerint kitöltheti a képzelete segítségével. Sok irányjelzõ táblát elhelyeztünk, hogy ezt ki-ki a saját tapasztalatai alapján megtehesse. Nem aggódtunk e miatt, mert nekünk az volt a fontos, hogy haladjunk elõre. És ha már beindultunk, sokkal nagyobb dolgokkal kellett foglalkoznunk.”
K-nak tudat alatt természetesen hiányzik a régi munkája, a bevetések és az akciók. A sötét zsaruk fõnöke, Z ki is küldi J-t, hogy segítsen K-nak visszatérni. „Z mindenrõl tud, ami a szervezeten belül történik – magyarázza Rip Torn. – Ezért amikor J elmondja neki, hogy mi történt a bûncselekmény helyszínén, rögtön sejti, ki tette, mit tett és miért tette. A baj csak az, hogy a kirakós játék egy darabja hiányzik, és Z, a fõnök J-t küldi el, hogy ezt a hiányzó darabot megszerezze.”
Ez a hiányzó darab azonban K elméjében van, aki, mint tudjuk, elvesztette az emlékezetét. Tovább nehezíti az ügy megoldását még valami, ami egyébként is nagyon hiányzik J-nek.
Az egyik elem, ami nagyon hiányzik a sötét zsaruk munkájából, csakúgy, mint az igazi nyomozókéból, az a csapatszellem. Ez egy magányos foglalkozás, az ember csak a társára számíthat. És még magányosabbá válik a munka, ha az ember társát megvakuzzák. De még mielõtt felocsúdna J, máris újra együtt dolgozik régi társával. J mégis megszegi a szabályzatot, és megengedi, hogy egy másik személy, egy civil, különleges szerepet játsszon az életében.
„Miután a legjobb sötét zsaru volt a társa, J-nek nagyon nehéz egy olyan embert találnia, aki pótolni tudná K-t – fejtegeti Smith. – Ezért átveszi K szerepét. Cinikus és fásult lesz. Ez a viselkedés talán hasznos a munkájában, de nem az a magánéletében. Minden kapcsolatát elveszíti az emberekkel. Igazi magányos sötét zsaru lesz. Amikor találkozik Laurával, a lány annyira elbûvöli, hogy teljesen megváltozik. Megszegi a szabályzatot, amely elõírja, hogy minden tanút ki kell hallgatni, majd meg kell vakuzni. J nagyon vonzódik a lányhoz, és nem akarja megvakuzni, mert azt szeretné, hogy Laura emlékezzen rá.”
Miután jó néhány korábbi társát megvakuzták valamilyen szabályszegés miatt, J-t cserbenhagyja a kötelességtudata, és azon veszi észre magát, hogy nem hajlandó megvakuzni egy tanút, aki pedig saját szemével látott egy földönkívülit.
„Azt hiszem, J-t azért érdekli Laura, mert nem a szokásos módon reagál azokra az õrült dolgokra, amiket lát – mondja Boyle. – Azonkívül J már kezd nagyon magányos lenni. Nagyon vágyik arra, hogy kapcsolatot teremtsen valakivel. Nem feltétlenül párkapcsolatot akar, csak azt szeretné, ha lenne valaki olyan körülötte, akinek van múltja. Amikor látja, hogy a lány nem borul ki, ha valaki tengeri csillaggá változik vagy ha egy kutya beszélni kezd, azt gondolja: »Ezzel a lánnyal meg kell ismerkednem.«”
Csakhogy jobb lett volna, ha J ezzel a valakivel soha nem ismerkedik meg, és ezt K, amint az késõbb kiderül, nagyon jól tudja. Ez a valaki ugyanis nem más, mint Sereena egy idegnyaláb-lény. Még akkor is, ha sokáig egyáltalán nem úgy néz ki.
„Amikor a Földre érkezik, olyan, mint egy nyaláb. Úgy néz ki, mint egy articsóka és egy medúza keveréke – mondja Sonnenfeld. – Aztán átalakul, és egy gyönyörû modell lesz belõle, aki fehérnemûket mutat be. A szerepet a gyönyörû Lara Flynn Boyle játssza, akivel öröm volt dolgozni. Lara tökéletes erre a szerepre.”
Lara Flynn Boyle számára a földönkívüli gonoszt eljátszani egy igazi nagy filmben nagy lehetõség volt a pályáján, ráadásul fizetést is kapott azért, hogy jól szórakozzon. „Amikor felajánlották a szerepet, azt gondoltam: »Állati jó! Földönkívüli leszek egy hatalmas kasszasikerben.« De akkor még nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent – emlékszik vissza a színésznõ. – Nagy rajongója voltam az elsõ résznek, és Willt közvetve, barátokon keresztül, évek óta ismertem. Tudtam, hogy jó fej. Biztos voltam benne, hogy õ és Tommy tökéletes párost alkotnak. Azt azonban nem tudtam, hogy milyen szórakoztató lesz Barryvel és a stábjával dolgozni. A forgatás nagyon nyugodt légkörben zajlott. Kivéve, hogy mindenki majd’ megszakadt a nevetéstõl, amikor Barry viccet mesélt vagy a cowboykalapjában sétálgatott le-föl, és gúnyos megjegyzéseket tett. Imádtam vele dolgozni.”
Boyle véleményét mozisztárok egész sora erõsítheti meg. Smith szerint, aki már kétszer dolgozott Sonnenfelddel, nincs rendezõ, aki ügyesebben ki tudná kihozni a humort egy jelenetbõl. „A MIB sajátos hangulata nagyrészt Sonnenfeldnek köszönhetõ – jelenti ki Smith. – Tommy és én átvettük a szemléletét, amikor ezeket a szerepeket játszottuk. Biztos, hogy Tommy vagy én egészen másképp játszottuk volna el ezeket a szerepeket, ha ránk van bízva. Barry egy rendkívül bizarr egyéniség. Ettõl mûködik a film és a figurák is.”
Jones, akit a MIB elõtt kizárólag drámai szerepekben láthattunk, valami sajátos ízt adott hozzá a filmhez. És ennek nagy szerepe van abban, hogy a film ilyen jól mûködik vígjátékként is. „Nemigen ismerhetõ fel nálam a humorérzék semmilyen formában – mondja savanyú képpel Tommy Lee Jones. – De most szerencsém volt, mert ezúttal mindössze Barry útmutatásait kellett követnem, és máris úgy látszott, hogy van humorérzékem.”
A lényekrõl
A MIB folytatásában nemcsak K, J és Z térnek vissza, de újra láthatjuk a rendezõ kedvenc földönkívüli figuráit is.
„Az egyik legnagyobb problémánk az volt, hogy a sikeres figurák közül melyek szerepeljenek a folytatásban – mondja Sonnenfeld. – Tommyn és Willen kívül újra találkozhatunk Jeebsszel, a zálogház-tulajdonossal, és Frankkel, a kutyával, akit egyébként ugyanaz a kutya, Mushu, játszik, mint az elsõ részben. Aztán most is vannak a giliszta-lények, de most nagyobb szerepük van, mint az elsõ részben. Ezek nagyon jól kitalált figurák. Lusták és becstelenek, nagyon sokat dohányoznak és nagyon keveset dolgoznak. Eléggé visszataszítóak. Ez érdekes, és ezért szerepelnek a második részben is.”
„Barry éppen befejezte a Szóljatok a köpcösnek! címû filmet, és máris elkezdte tervezni a MIB-et – emlékezik Rick Baker. – Nekem együtt volt a csapatom, és éppen nem nagyon volt mit csinálniuk, mert egy másik tervünk elfogadására vártunk. Akkor azt mondtam: »Na, akkor csináljunk egy olyan bábut, ami igazán vékony, olyan, mint egy bot.« Megcsináltuk a bábukat anélkül, hogy egyeztettünk volna Barryvel, Steven Spielberggel, Walter Parkesszal vagy Laurie MacDonalddal. Pedig õk voltak hivatva elfogadni a terveinket. Azért mi csak megcsináltuk a bábukat, és feltettük õket a polcra. A forgatókönyvben van egy jelenet, amelyben be kell mutatni, hogy néz ki a sötét zsaruk fõhadiszállásán egy amolyan pihenõ, kávézó helyiség. És Barry azt mondta: »Kellene oda néhány földönkívüli. Most mit csináljunk?« Egy kicsit haboztam, mert Barry nem tudott a giliszta-lényekrõl, de aztán megmutattam õket neki. És el volt ragadtatva.”
A MIB második részében jó néhány kedvencünk felbukkan az elsõ részbõl, de azért vannak új figurák is. Az egyik legfontosabb ilyen figura Sereena sziámi ikerpár társa, akit Johnny Knoxville alakít. Ez volt az egyik legnehezebb szerep a filmben.
„Johnnynak és nekem is az tûnt a legjobb megoldásnak, hogy õ játssza a figura mindkét fejét – mondja Sonnenfeld a színészrõl. – Visszatekintve egy rémálom volt ezeknek a »kétfejû« jeleneteknek a felvétele, mert ugyebár egyszerre csak egy fejet tudtunk felvenni. Úgyhogy elõször felvettük az adott jelenetet az egyik fejjel, megvágtuk, majd hetekkel késõbb tettük hozzá a másik fejet a jelenethez blue-box technikával. Johnnynak úgy kellett eljátszania a másik fej szerepét, hogy nem nézhette a monitort, mert az látszott volna a felvételen. Charlie egy goromba kis fickó, míg Scrad inkább naiv. Johnny nagyon jól játszotta õket, mindig pontosan tudta, éppen melyik szerepet alakítja.”
Az alkotók egyeztettek Bakerrel, hogy milyen földönkívüli lények legyenek a filmben. A giliszta-lényeken kívül Bakerék megalkották Flap Jacket, Split Guyt, Squid Guyt, One Eye Guyt és Pobo Squidet.
Jebbsen kívül, akit Tony Shalhoub játszik, és az elfogott ózontolvajon, Jarran kívül, akit John Alexander alakít, Baker maszkmesterei – Mary E. Vogt jelmeztervezõvel együttmûködve – számos színész földönkívülivé torzításában segítettek. Ilyen figurák például: Pineal Eye (Kevin Grevioux), Mosh Tendrils (Derek Mears), Bird People (Jeremy Howard és Mary Stein), Eye Guy (William E. Jackson), Dog Poop (Sonny Tipton), Corn Face (Michael Garvey) és Joey (Doug Jones)
A spéci cuccokról
„Nem szabad alábecsülni a hatalmas spéci fegyverek, a fekete öltönyök és a sötét napszemüvegek erejét – figyelmeztet Parkes a sötét zsaru-ikonográfia erõs kult hatását fejtegetve. – Ez kapcsolódik egy csomó amerikai mítoszhoz, a pisztolyhõsökhöz, a G-Menhez, egy kicsit még James Bondhoz is. Ezekkel az eszközökkel és az utcai zsaruk öltözékével mi, mozinézõk gyakran találkozunk a filmekben. A MIB minden tekintetben többet nyújt, mint amit a mozihõseinktõl várunk.”
Ez a „több” a fegyverek esetében a legnyilvánvalóbb. A MIB – Sötét zsaruk 2. esetében a fegyvereket a szigorúan titkos szervezet csúcsügynöke ihlette. „Nagyon nehéz fegyvert tervezni, mert már annyit csináltak eddig – jegyzi meg Bo Welch díszlettervezõ. – Nagyon használhatónak, ugyanakkor különlegesnek kell látszania. Ráadásul illenie kell a helyzethez és a figurához, aki használja. Már az elsõ részben is láthattuk, hogy a Will Smith által alakított figurát sokkal jobban érdekli a divat, mint a Tommy Lee Jones által játszott ügynököt. Ezúttal tehát mindenben igazodnunk kellet J ügynök egyéniségéhez, a karórától a fegyverig. A cuccainak a legújabb divat szerint valónak kellett lenniük.”
A régi kedvenc, a Zajos Tücsök persze most is szerepel, de vannak új fegyverek is. Ilyen például a Kék fény puska, a proton detonátor, a háromcsövû puska vagy egy nagyon nagy páncélököl. Egy másik változás az autók területén tapasztalható. J, aki az elsõ részben igencsak lefitymálta K ügynök Fordját, most kínosan ügyel arra, hogy saját magának megfelelõ autót biztosítson. Így aztán egy Mercedes E 500-sal jár. Ez az autó, amely egyébként 2003-as modell, ebben a filmben látható elõször. Van egy másik olyan kulttárgy a filmben, amelynek másolatát mindenki szeretné majd magáénak tudni a 8 évestõl a 80 évesig, akár férfi az illetõ, akár nõ. Ez pedig a giliszta-lények garzonja, egy annyira jó lakás, hogy Sinatra vagy a Rat Pack is megirigyelné, ha nem csak 90 centi magas lényeknek tervezték volna.
„Az egyik kedvencem azok közül, amit Bo Welch tervezett a film számára, a giliszta-lények garzonja – mondja Sonnenfeld. – Az elsõ részben csak a sötét zsaruk központjában láthattuk ezeket lényeket. Most, a folytatásban meglátogatjuk õket a lakásukon, ami olyan, mint egy 60-as évekbeli legénylakás, süppedõs szõnyegekkel, vajszínû mennyezettel, jakuzzi-káddal, sok szeszesitallal, rengeteg krómmal és Tijuana Brass-féle zenével. Ezek a lények olyanok, mint a Tom Jones-korabeli aranyifjak. A mennyezet nagyon alacsony a lakásukban, olyan másfél méter körül van, a megszokott két és fél méter helyett. Tommy és Will pedig mind a ketten 180 centi felett vannak. Így aztán nem is lehetne annál komikusabb helyzet, mint amikor J és K meglátogatják a giliszta-lényeket ebben a kicsinyített környezetben. Majd meglátják!”
A MIB igazolja a már-már közhelyszámba menõ mondást, hogy soha nem szabad lebecsülni a spéci cuccok és a Ray Ban napszemüvegek hatását. A második rész most újabb divatot teremt, újabb tárgyakat szabadít rá a gyanútlan világra és a popkultúrának talán megint évekbe telik, mire magához tér a sokkból. Ezt tehát mindenki, aki konzervatív és kényes ízléssel rendelkezik, tekintse jóindulatú figyelmeztetésnek. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
