- Első filmje, a Grimme-díjat nyert Das Phantom a RAF köreiben játszódó politikai thriller volt. Miért váltott át vígjátékra, ráadásul olyan komédiára, amely a fiatal lányok szexuális problémáival foglalkozik? - A Csajok a csúcson kapcsán az volt a követelmény, hogy egy vicces filmet kell csinálni. Ez keltette fel az érdeklődésemet, egy komédia, amin végig nevetnek a nézők. Persze a sikerre nincs garancia. Ha a közönség nem tud azonosulni a szereplőkel, és el sem mosolyodik, amikor kellene, akkor csődöt mondtam. Ezt persze el sem tudtam képzelni, ezért gondosan megterveztem, mit kell csinálnom. - Vajon az életkora is mérvadó volt abban, hogy önt kérték fel a rendezésre? - Szerintem szerepet játszott benne. Az első filmem nagyon komor hangvételű volt. Sokan, akik látták a Das Phantomot, csodálkoztak is rajta, hogy olyan fiatal vagyok. Nem nézték ki belőlem, hogy ilyen komoly dologgal foglalkozom. Aztán két ajánlatot is kaptam, s ezt a vígjátékot választottam, mert úgy éreztem, ehhez pont megfelelő életkorban vagyok. Még jól emlékszem, milyen voltam 16 és 20 éves korom között. Akkoriban a baráti körömben csak egy téma volt: a csajok! Nagyon kellemes és szórakoztató volt a Csajok a csúcson forgatása közben felidézni a saját kamaszkori emlékeimet. - A Das Phantom forgatókönyvét ugye ön írta? - Igen, Maggie Peren segített benne. A Csajon a csúcsonnál viszont egy majdnem kész szüzsét kaptam kézbe. Nagyon kellemes érzés volt, hogy a forgatókönyv kvázi elkészült. A magam részéről mindig rengeteg időt töltök a megírásával. A Das Phantommal két és fél évig bíbelődtem, a következő filmem szüzséje három éve készül. Nem hiszem, hogy egyedül össze tudtam volna hozni egy vígjátékot. Nagyon tisztelem azokat, akik a kisujjukból rázzák ki a gegeket. A Csajok a csúcsonban csak egy ötlet származik tőlem, de összehozni egy egész filmet - ez túl sok lett volna nekem. - A Csajok a csúcsonban nagyon fiatal és többé-kevésbé ismeretlen színésznők játszanak. Hogy jött ki velük? - Nagyon jól. Négyhetes próbaidőt adtunk nekik, az alatt jól megismertük egymást, és nyugodtan elpróbáltunk egy sor jelenetet. Természetesen voltak nehézségeink is, mivel a színésznők olyan fiatalok és részben gyakorlatlanok voltak. Eddig profi színészekkel dolgoztam, például Jürgen Vogellel, aki nagyon sokat segített. Megmutatta, mit érdemes kipróbálni, és azt is megérttette velem, hogy nem minden fog működni a filmben.
E tapasztalatokat hasznosítottam a mostani forgatás során. Olyan légkört akartam teremteni, amelyben kísérletezhetünk, és ez sikerült is. Végül azokat a próbálkozásokat tettük át a filmbe, amelyek a legjobbak voltak, s a mozi cselekményében is funkcionáltak. - Tinédzserfilmhez képest ez a vígjáték meglehetősen szabados. - Ostobaságnak tartottam volna, ha nem mutatunk meg egy keblet sem, mint az amerikai vígjátékokban. Ha egy pár együtt bújik ágyba, akkor nyilvánvalóan nincsenek tetőtől-talpig felöltözve. A meztelenség természetes, beleillik a jelenetbe. - Ulrike Kriener, akivel a Männerben dolgozott együtt, most Victoria anyját alakítja, aki családterapeuta. - Nagy rajongója vagyok Ulrikének, és ebben a szerepben egyenesen tökéletesnek találom. A Csajok a csúcsonban előtérbe kerül az idősebb és a fiatalabb generáció nézetkülönbsége. Az én szüleim a 68-as nemzedékhez tartoztak, és nagyon nyíltan beszéltek a szexről. Hozzájuk képes a mai fiatal generáció egészen másnak tűnik. Az az érzésem, hogy megváltozott a nemiséghez való hozzáállásuk. Éppen ezért roppant szórakoztatónak találom, hogy a Csajok a csúcsonban van egy figura, aki a hippi nézeteket testesíti meg. Ulrike ideális választás volt erre a szerepre. - Önt 27 évesen egy komoly költségvetésű produkcióval bízták meg. Nem lepte ez meg önt? - Természetesen nagyon merész dolognak tartom, hogy egy fiatal rendezőnek ennyi pénzt adtak képletesen a kezébe. Mindamellett sokat segített a két fiatal producer, Tina Fauvet és Viola Jäger tapasztalata is. Jól tudtunk együtt dolgozni, s ez vonatkozik az egész stábra is. Remélem, a közönség méltányolja erőfeszítéseinket... |