Marseille-ben december van.
Daniel extrákkal turbózza fel a taxiját, Lili meg pipa lesz.
Japcsi gyakornoka elvakítja a felügyelõt, a nyomozás meg egy helyben topog.
Emilien mindenhol Télapókat lát, Pétra meg türelmetlen.
Marseille-tõl Tignes-ig, Cannebiere-tõl a sípályákig
A kaland folytatódik…

A RENDEZÕ, GERARD KRAWCZYK BEVEZETÕJE:

A TAXI olyan kicsit, mint a TINTIN és az ASTERIX. Minden egyes alkalommal más-más kalandokat élünk át olyan szereplõkkel, akik közben a barátainkká váltak.
A kínai színésznõ, Bai Ling tehetsége és profizmusa nagy hatást tett rám. Nem beszélt franciául, ugyanúgy fonetikusan tanulta meg a szerepét, mint Ryoko a WASABI-ban.
A francia hegyek között más légkörben forgattunk, mint a korábbi epizódoknál. A hó miatt egyébként bonyolultabb volt a forgatás, és összeségében azt gondolom, hogy a TAXI 3 még humorosabbra sikerült.
Azt remélem, hogy a nézõk értékelni fogják Daniel és Emilien újabb kalandjait, mert hát ezt a filmet elsõsorban nekik csináltam.

INTERJÚ GERARD KRAWCZYK RENDEZÕVEL

1/ Egy sorozat zárófilmjérõl van szó, vagy egy következõ darab megszületése is elképzelhetõ?

Természetesen mindig elképzelhetõ a folytatás, azonban itt valójában nem folytatásról van szó, hanem egy másik kalandról. Kicsit mint a TINTIN-ben, minden egyes alkalommal más, kerek történet ugyanazokkal a szereplõkkel. Azt hiszem, hogy a TAXI elsõsorban olyan szereplõgárdát jelent, akik barátként, jó cimboraként is közel állnak hozzánk, akikkel szeretünk találkozni és szívesen bulizunk együtt. Olyan dolgok ezek, amiket az ember nem tud elõre elhatározni. Ráadásul az is kell, hogy a színészeknek legyen kedve eljátszaniuk a szerepüket, hiszen õk is öregszenek, átalakulnak és változik az életük.

Szükségképpen más történet képzelhetõ csak el, mivel a TAXI megszületése óta hat év eltelt, és ennyi idõ alatt változnak a dolgok, a történetnek is kötelezõen át kell alakulnia a szereplõgárdával együtt, étalakulni pedig annyit jelent, hogy változni.

2/ Miben alakult át Ön a TAXI óta? A színészekkel való kontaktusban, a forgatás bizonyos jeleneteinél könnyebb vagy nehezebb, jobban vagy kevésbé aggódik?

Elsõ beugrásomkor a TAXI-nál erõsítésként jöttem, mivel Gérard Pirest bevitték a kórházba, a forgatást pedig mindenképpen el kellett kezdeni. Nem tudtam sok mindent a TAXI körüli dolgokról, ahogy az ott lévõ szereplõk többsége se. Egyszerre, együtt alakultunk, TAXI, színészek és mindaz, amit magunkban éreztünk már az elejétõl fogva.
Valami nagyon sajátságos, nagyon intenzív dolog történt a színészek, Daniel és Emilien figurája, a felügyelõ és a marseille-i autók (amelyek szintén teljesen különálló szereplõk voltak) között. Egyfajta harmónia és szimbiózis jött létre mindenki között, és egyszerrecsak tanúi lettünk, hogy valami nagyon ütõs dolog születik.

A TAXI 2-höz hasonlóan nyilvánvalóan most is elõvettük Daniel és Emilien figuráját, akik átalakultak, változtak, ahogy mi is, és hát kicsit meg is öregedtek…
A legjellegzetesebb dolog az évszakváltás. Korábban a cselekmény nyáron zajlott, itt minden télen történik, és emiatt a film bevilágítása és a fény különbözik attól, mint ami korábban a rendelkezésünkre állt.

3/ Hogy közelített a fõszerepet játszó színészekhez ennél a második kalandnál?

A magam részérõl nagy örömmel találkoztam újra a színészekkel, és hát ugyanazzal a feszültséggel is, merthogy ugyanúgy szorong az ember, mint a legelején.
Nagyon is tisztában vagyunk vele, milyen barátság és szeretet alakult ki Emilien és Daniel alakja és a nézõközönség között. Semmiképp se szeretnénk csalódást okozni!
Így együtt mi mind „ mintha egyetlen család” lennénk; a mindennapi kacsolatainkban néha jól kijövünk, aztán elõfordul, hogy kevésbé, de mégiscsak így vagyunk egy csapat.

Mindnyájan nagyon vágynánk egy kiadós sikerre, pont úgy, ahogy arra vágytunk korábban, hogy a TAXI 2 még az elsõnél is több örömöt szerezzen.
Mindnyájan rengeteget dolgoztunk, és azt reméljük, hogy a nézõk nem fognak csalódni.

4/ Milyen a viszonya Bai Linggel?

Találkozásunk épp annyira volt meglepõ, mint építõjellegû!
Bai Ling kínai, Los Angelesben él több millió kilométerre az otthonától. Nagy amerikai filmekben játszott már, és elmesélte nekem az élettörténetét, én is az enyémet. És ez szerintem szédületesen jó a filmszakmában: az, hogy egy csapásra kialakul a közös nyelv.

5/ Hogyan társalogtak? Milyen nyelven? Igénybe vett tolmácsot?

Bai Ling professzionizmusa, nyitottsága és embersége engem mélyen megfogott. Lenyûgözõ munkát végzett, hiszen, jegyezzük meg!, nem tudott franciául (csak fonetika leckéket vett), és ez annál is könnyebb volt neki, mivel (a WASABIban szereplõ Ryoko Hirosuétól eltérõen) folyékonyan beszélt angolul.
Mindnyájunkat meglepett a fejlõdése, annyira, hogy a fellépése után többen is azt hitték, hogy tökéletesen beszéli a nyelvünket.
Számomra õ egy csodálatos találkozás, egy nagyszerû tehetség, mostanra már kicsit olyan, mint egy unokatestvér. Remélem, lesz még alkalmam vele filmet készíteni.

6/ Hasonló tapasztalata volt Ryoko Hirosuével is a WASABI forgatása alatt?

Egészen más volt, mert Ryoko szerepe sokkal nagyobbszabású és fontosabb volt, mint Bai Linggé.
Viszont mindkét színésznõ munkabírása lenyûgõzõ volt mind a francia szövegtanulás, mind az alakítással kapcsolatos igényességük tekintetében.

8/ Milyenek voltak a forgatási körülmények a hegyekben?

Hát kicsit nehéz volt, mert az idén nem esett túl sok hó. Kicsit bonyolult volt felvinni a a cuccokat, várni a hidegben meg ilyesmi… ugyanakkor azonban kellemes hely volt, olyan, amit a mozi még nem igazán fedezett fel magának, érdekes volt kiaknázni a lehetõségeit.
Igaz azonban az is, hogy például a természetes díszletek igénybevétele óriási szervezõmunkát igényelt. Néha az elõrejelzés szerint fél egytõl négy óra tízig volt napsütésünk, és négy tizenegykor le is bukott a nap a hegy mögött, és azzal vége volt: ott álltunk vágókép nélkül.
Gyorsan kellett cselekedni, folyamatosan összpontosítani, és mindig készenlétben lenni.

9/ Melyik a leghumorosabb jelenet vagy melyiket volt a legnehezebb leforgatni?

Rengeteg humoros jelenet van, de nem szeretnék semmit se elõre kifecsegni!
Magam is többször a hasamat fogtam a nevetéstõl… Furcsa, de tudni kell, hogy az, aminek a vásznon majd humorosnak kell lennie, a forgatás közben nem feltétlenül humoross. Varázslat ez, olyasfajta idõzítés és pontosság, mint egy óraszerkezetnél, a dolgoknak pontosan, sajátos ütemben kell bekövetkeznie.
És fordítva: ha a jelenet humoros a forgatáson, nem lesz humoros a vásznon!

Ami meg a legkeményebb jelenetet illeti… úgy hiszem, az még valahol várat magára!

INTERJÚ SAMY NACERI SZÍNÉSSZEL

Valódi öröm találkozni megint ugyanazokkal a partnerekkel, mint a TAXI-ban és a TAXI 2-ben, vagy egyszerû munkakapcsolat?

Valódi öröm. Mint ember is örülök, hogy olyan csapattal találkozhatok, amelyik ismeri egymást, és nem kevés közösen megtett út van mögötte, aztán örülök annak is, hogy Gérard Krawczykkal dolgozom, hogy ugyanazzal a színészgárdával játszom, és közben új arcokat is felfedezhetek.

Vannak párhuzamok a forgatás közbeni és az életbeni barátság között?

Igen. Freddel nagyon jó barátok vagyunk az életben, és ettõl pompásan együtt tudunk mûködni a filmvásznon is.

Mit tudna mondani a partnereivel kapcsolatban?

A szereposztás profi és széleskörû volt, mindenki a legjobbat adta a forgatáson. Ahogy Luc Besson kérte a TAXI-nál és a TAXI 2-nél, minden színész „ha álmából felkeltették is” ismerte a szerepét. Nincs rutinmunka a TAXI-ban. Azt hiszem, amiatt, hogy a legtöbben már a kezdetektõl ismerjük egymást, gyorsabban tudtunk haladni.
Mindenkinek ugyanolyan maradt a személyisége a TAXI óta.

Voltak ötletei a forgatókönyvhöz, vagy változtatott meg jeleneteket. Ha igen, miért?

Se egyik, se másik. Luc Besson személyreszólóan írta a forgatókönyvet, mindegyikünket jól ismer.

Hogy lehet kialakítani együttmûködést olyan színésznõvel, akit egyáltalán nem ismer?

Ösztönösen. Ha nem volt idõ találkozni vele a forgatás elõtt, követni kellett a rendezõ utasításait, vagy az idõ haladtával meg kellett vele ismerkedni.

Milyen benyomást tett Önre Bai Ling?

Irtó profi: minden áldott nap a jelenetein dolgozott a francia tanárjával. Nem gyerekjáték tanulni is meg játszani is franciául. Én láttam magam rosszul beszélni kínaiul egy filmben. Ling teljesen elképesztett.

A TAXI 3 harmadik része egy kalandnak. Hat év alatt átalakultak a szereplõk. Hogy éli meg ezt a változást a saját személyiségén, a saját jellemén keresztül?

A TAXI-nak köszönhetõen évrõl évre jobban bíznak bennem az emberek. Saját produkciós irodát nyitottam „Embellie” névvel, és 2002-ben két filmet szeretnék legyártani. Bibi, a testvérem mellettem áll, szerepeket ír a számomra, belerázódott a szakmába… Népszerû lettem, de a jellemem nem változott: még mindig tanulni és dolgozni vágyom, hosszú út áll még elõttem!

INTERJÚ FREDERIC DIEFENTHAL SZÍNÉSSZEL

1/ Milyen benyomásai támadtak, miközben ennek a harmadik kalandnak a forgatókönyvét olvasta?

Tényleg úgy éreztem, hogy egy új filmmel ismerkedem. A TAXI 2 az elsõ rész folytatása volt: ugyanazokból az elemekbõl építkezett, sok geget használt, humoros volt és jól ütemezett, de nem lehetett ugyanolyan meglepõ. A TAXI 3-t olvasni viszont tényleg felfedezés volt, minden lapra jutott valami!
Ugyanazt a meglepetést éreztem, mint amikor a TAXI forgatókönyvét megismertem. Lassan olvastam, mert újra és újra visszalapoztam egyes jelenetekhez, olyan jól szórakoztam magamban azon, ami pedig velünk mindünkkel történik a filmben. Ráadásul újra találkoztam azzal a jófajta izgalommal és emberi melegséggel is, ami a kezdetektõl jellemzi a sorozatot.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy a TAXI 3-ban benne van, ami még nem volt benne a TAXI-ban, illetve már nem volt benne a TAXI 2-ben… ráadásul nagyon személyes is! Elkényeztetve éreztem magam, mintha tényleg ajándékként kaptam volna a forgatókönyvet, és olyan volt olvasni, mint a legelsõ alkalomkor.Olyan voltam, mint egy kissrác, aki nem bír magával, tutira tudtam, hogy ki fogunk lazulni és jól fogunk szórakozni. Felszabadultnak éreztem magam, amikor a forgatókönyvet olvastam. Még több õrültség van benne, de mégse esik túlzásokba, az elképesztõ jelenetkavalkád pedig még jobb keveréket alkot a játékossággal.

2/ Milyen emlékeket õriz a forgatásról?

Nagyon jó hangulatú és vidám volt, egy szép túra a tengerpartról fel a hegyekbe. A díszletet tekintve nagyon kellemes volt a Földközi-tengertõl felmenni a Grande Motte gleccseréig és az Isere völgyébe. És hát mindenki ott volt: Gérard, Luc, a színészek és a technikusok. Hat év alatt valódi bizalom és barátság alakult ki köztünk. Fontos volt tudni, hogy erre mindig számítani lehet.
Fejlõdnek a kapcsolatok, bennfentesebbnek és szabadabbnak érzi magát az ember, talán attól, hogy elsajátított közben ezt-azt.

3/ Volt olyasmi, amit megváltoztatott azokban a jelenetekben, ahol Ön is játszik? Ha igen, mit?

Nem, ilyesmi eszembe se jutott volna, de nem is volt rá szükség. Kirobbanóan jó volt ez így. Csak arra tudtam gondolni, hogy a maximumon legyek és vissza tudjam adni a szerepemben bennelévõ lököttséget. Olyasmiket tanultam meg a forgatás alatt, amiket komikusként még sose próbáltam, ennyire még sose lengett ki a mutató! Úgy nézek most már a TAXI 2-re, mint, mondjuk, egy folyosóra, amin át kellett magunkat zsilipelni, hogy kijussunk a TAXI 3-hoz. Tényleg érdemes volt folytatni.

4/ Melyik volt a leghumorosabb jelenet vagy melyik volt a legfelkavaróbb forgatás közben?

Lehetetlen egyet kiválasztani, az egész forgatókönyv humoros, az meg fõleg, hogy minden lengén öltözött nõ engem akart bántani.
Személyszerint én egyvalamin tudok jókat mulatni: az „akció” elõtt mindenki összegereblyézi az arcvonásait, a gesztusait ahhoz, amit alakít, és a „snitt” után, amikor kibújik a szereplõ bõrébõl, öntudatlanul is visszajátssza magában azt, amit az imént csinált, és néhány másodperc alatt kiértékeli magát, leltárt készít. Ilyenkor például megismétli a jelenetközepi gesztusait. Ez az átprogramozás irtó vicces tud lenni, kívülrõl nézvést meg éppenséggel tök abszurd. Volt már, hogy rámszóltak.

5/ A TAXI 3 egy kaland harmadik része. Hat év alatt átalakultak a szereplõk. Hogy éli meg ezt az átalakulást a saját személyiségén, a saját jellemén keresztül?

A semmibõl nem lehet elindulni, az átalakulás logikus. Nem mintha a semmibõl kéne kezdeni, de tény, hogy hat év alatt az életben is meg a vásznon is átalakulnak az emberek. Azt remélem, ennek az átalakulásnak még csak az elején tartok. Magabiztosabb lesz az ember és védettebbnek érzi magát. Nem a kételkednitudása szûnik meg – hogy friss maradjon, annak is jelen kell lennie, inkább a jelen pillanattal tud jobban gazdálkodni. És ez maga a csoda. Imádom ezt a derûs nyugalmat, ezt a feltöltõdést. Az mondják, hogy idõvel a színészek is beérnek… Legalábbis nagyon remélem!

6/ Milyen volt a viszonyulása Bai Linghez a forgatás közben? Ismerte korábbról valamennyire vagy egyáltalán nem?

Minden blockbusteremet látta: a TITANIC-ot, a CASINÓ-t, AZ ÖTÖDIK ELEM-et… A legutóbbi Oscar-díj kiosztásán aztán össze is kacsintottunk. Így hát kifejlõdött köztünk valami belsõséges viszony a TAXI-val meg a filmcsinálással kapcsolatban. Tényleg jól alakult… Aztán az ilyen helyzetek átfordulnak valami másba… Lesz belõlük egy vacsora, mondjuk.
Na jó, csak vicceltem. Nem ismertük egymást. Csak a NYUGAT REJTELMEI(MYSTERES DE L’OUEST)-ben láttam, ahol „Miss East”-et játszotta. Rögtön az elején teljesen alkalmazkodott, mint Emma. Nem volt könnyû vele, mindenkivel beszélgetett.
Imádott franciául tanulni. Edouard Montoute-tal mi is adtunk neki egyébként barátilag néhány leckét.
De komolyra fordítva a szót, tényleg hihetetlen, ahogy megtanulta a szerepét franciául, és nemcsak egyszerûen visszamondta.
A nyelv nem volt akadály, éreztük, hogy szórakoztató neki, hogy velünk van. Nem ismerte Franciaországot, és nagyon kíváncsi volt rá, hogyan élnek az emberek egy ilyen ismeretlen országban.

7/ Emlékszik kiborulásokra, veszekedésekre?

Egyszer ahogy léptem be az öltözõbe, látom, hogy tömve van Lidóról hozott nõcskékkel, pedig azoknak ott semmi keresnivalója nem lett volna. Nem fogtam, hogy én most ajándékot kapok, amiért mindig pontos vagyok és tudom a szövegemet.
Nagyon pipa lettem, annál is inkább, mert mindegyik meztelen és csodaszép volt, és nem akartak kiengedni. Amikor még túszul is ejtettek, na, akkor betelt a pohár: olyan hisztit csaptam, hogy ihaj! Fölhívtam ától-zettig mindenkit, a producert, Los Angelest, Robert Hue-t… Hogy jönnek ahhoz, hogy ilyesmit csináljanak velem!!!

8/ Vannak párhuzamok a forgatás közbeni és az életbeni barátság között?

Persze, Samyvel egyre jobban ismerjük egymást, õszintén megmondjuk egymásnak a véleményünket. Tiszteljük a másikban, ami más, és ráérzünk arra is, ami hasonló. Nem szoktuk kerülgetni a forró kását, igazi bajtársiasság van köztünk.

INTERJÚ BAI LING SZÍNÉSZNÕVEL

1/ Hogy közelítette meg a szerepét?

Elõször is szeretném megköszönni Luc Bessonnak, amiért alkalmat adott rá, hogy Franciaországban dolgozhattam egy francia filmben, és egy ilyen mulatságos szerepet alakíthattam. Azért is köszönettel tartozom neki, amiért bízott bennem, hogy el tudok játszani egy szerepet olyan nyelven, amit nem ismerek.
Tényleg szórakoztató volt számomra, hogy olyan bájos nevû figurát alakíthattam, akit „Qiu”-nak hívnak.
Csak a végszavakat olvastam, mivel a script franciául volt, mégis ott volt valahogy a szerepem; úgy állt elõttem, mint egy szép, csillogó, színes virág, vagy legalábbis a magam számára így vizualizáltam elõszörre.
Utána minden könnyebb lett, éreztem, hogy annak a „francia lendület”-nek a sodrába kerültem, amit korábban nem ismertem.
Qiu szexis, humoros, értelmes, bûbájos figura, aki azért veszélyes is tud lenni… Csodálatos történetet éltem meg rajta keresztül, és megtanultam dudolgatni, hogy: „je t’aime”.

2/ Voltak nehézségei a forgatás közben?

Nehézségeim annak az emésztésével voltak, amit megettem. Délutánonként a forgatáson sajtszagban úszott minden… A sajtok folyamatosan az asztalon voltak, mellettük meg a vörös bor. Elképesztõ volt! Nem vagyok nagy sajtos, mégis azt hiszem, hogy a franciák tényleg tudják, mi az, hogy életöröm. Ennyi ételt még sohase láttam forgatáson!
Gyakran eszembe jutott evés közben, hogy hogyan fogok ezekután délután még dolgozni is? Mintha folyamatos buli lett volna, ettünk, ittunk, táncoltunk, szórakoztunk… és el is felejtettük a filmet!!! Tényleg túl sokat ettem, a délutáni felvételeknél csak szenvedtem. Hiába próbálkoztam, hogy elrejtsem a dudorodó nagy hasamat a kamera elõl!!!

3/ Tanult franciául a TAXI 3 forgatása elõtt?

Nem, de szerettem volna. Mindig is bennem volt, hogy akarok. Olyan nekem a francia, mint egy érzéki melódia, nagyon szépnek érzem ezt a nyelvet. Így hát nem is vállalkoztam volna rá, hogy elkezdjek franciául tanulni. Ez volt a legnehezebb dolog eddig, amit csinálnom kellett.

Nem is annyira a nyelv a bonyolult! Ha lett volna rá tíz évem, nem lett volna gond, de csak nagyon kevés idõm volt tanulni, és azt az illúziót kelteni, hogy beszélek franciául.

Nyilvánvalóan a nézõk fogják majd megítélni, de azért remélem, szeretni fogják, ahogy a nyelvüket beszélem… Egyébként mindig is azt gondoltam, hogy a világ legszexisebb nyelve a francia!!!

Teljesen felkavart, amikor Luc megkért, hogy ismételjem el utána, amit franciául mondott. Úgy emlékszem erre, mint életem egyik legmegerõltetõbb pillanatára. Mintha csak egy rossz vicc lett volna: szótlanul, hosszan rám meresztette a szemét, talán azt kérdezte magától, melyik bolygóról jöhettem, és végül kijelentette: „Nem, ez nem vicc, Bai Ling. Ha tényleg szeretnél játszani a filmben, feltétlenül franciaórákat kell venned. Ez nem annyit tesz, hogy idõnként belehallgatsz majd valami kazettába. Nem, naponta több órát azzal fogsz eltölteni, hogy nagyon komolyan tanulsz.”
Ettõl kezdve valóban összeszedtem magam. Tényleg nehéz volt, zúgott a fejem, nem tudtam aludni, de küzdöttem. Mégis többször volt, hogy abba akartam hagyni. Ennyire, mint a francia nyelv, semmi se bolondított még meg!

De mégiscsak örülök és büszke vagyok, hogy leküzdöttem a kihívást. Most már nem félnék kijelenteni, hogy „igen”, ha egy másik francia filmbe hívnának.
Igazán szeretném megköszönni Lucnek a lehetõséget, hogy túl tudtam lépni önmagamon. Meglátatta velem, hogy ott is lehetséges elmenni a végsõkig, ahol azt gondolná az ember, hogy lehetetlen.

4/ Vagyis ezek az elsõ tapasztalatai Franciaországban?

Úgy van. Mint ahogy már említettem az elõbb, nagyon élveztem Qiu szerepét. Mégha tanulnom kellett is franciául. Csodás és különleges idõszak volt ez a számomra.
Valahol mélyen úgy érzem, hogy ismerem a franciákat és a kultúrájukat, talán mert kicsit beszéltem franciául, és talán kicsit azért is, mert a TAXI 3 forgatása közben szerencsére megnézhettem több francia várost is!

Marseille-ben a szállodai szobám terasza a Régi Kikötõre nézett. Ezen a teraszon írtam meg a könyvemet: reggelente a napsugarak besütöttek a szobámba, láttam, hogy futnak ki szép egyenletesen a hajók a kikötõbõl. A kék tenger, a madarak olyan szürreálisak voltak, mint egy álom vagy egy ódon mese. Gyönyörû ajándék volt.

5/ Milyen viszonyban volt Samyvel és Frédéric-kel?

Nagyon jól megvoltunk a forgatás közben és utána is. Samyn hihetetlenül látszik a komolyság, a szenvedélyesség, az életerõ és az okosság. Amikor egy többszereplõs darabban játszik, csak õrá figyel az ember! Emellett csupa szív, megõrizte gyerekkori ártatlanságát.
Egyszer meg próbált tanítani egy francia kifejezésre: nagyban magyarázta az értelmét, és mutatta, hogy milyen mozdulattal kell kísérni. És amikor utánacsináltam azt a bizonyos muzdulatot, kitört belõle a nevetés!!!

Frédéric valódi úriember. Azon a próbán, amikor elõször játszottam igazi francia színészek elõtt franciául, Luc a legnehezebb jelenetet választotta ki a számunkra. Rettegtem és szörnyen zavarban voltam, pipacspiros arccal csak azt kívántam végig az egész próbán, bárcsak megnyílna alattam a föld, és elsüllyedhetnék. Csábítási jelenet volt köztem és Frédéric között, és én sose fogom elfelejteni azt a rossz érzést, ami akkor jött rám elõször Franciaországban.

Visszatérve Frédéricre, õ eközben végig megnyugtató és szívélyes volt, már maga a hangja is, így tudtam én is szexis lenni ebben az elég érzéki jelenetben.

Egy alkalommal egy irtó jó, tengerparti étterembe vitt, ahol a legfinomabb halat ettem életemben. Vicces volt, ahogy ott ültünk kezünkben egy-egy szótárral. Egy csomó mindent elmesélt, hogy franciául mit nem mondanak, amit Samy korábban igenis mondott. Igazán jól éreztem magam. Most már én tartozom neki egy kínai vacsorával!

6/ Mi volt a legjobb és a legrosszabb emléke a forgatásról?

Legrosszabb emlékem a téli hideg volt. Tele félelemmel léptem fel legelõször egy olyan átpofozott, nedves és lerobbant csarnokban, amely egyáltalán nem úgy nézett ki, mint amilyennek Párizst elképzeltem magamban!
Nagyon fáztam. A forgatás alatt mindenki tetõtõl talpig vastagon be volt öltözve, csak a szeme látszott ki az embereknek. Fel se ismertük egymást. Én magam is összetévesztettem Gérard Krawczykot a sminkesemmel.

Hogy leforgassuk az elõbb említett érzéki jelenetet, akkor, amikor Gérard „kamera indul”-t mondott, nekem le kellett vetkõznöm. Lehetetlen õrültség volt, nem bírtam megtenni, és mégis feltétlenül meg kellett tennem. Úgy éreztem magam, mint egy katona. És nemcsak a ruhát kellett lehántanom magamról, még azt is el kellett hitetnem a jelenet kedvéért, hogy jól érzem magam, érzéki, romantikus hangulatban vagyok, és csábítani akarok. Ilyen feltételek között a valóságban nem lehet csábítónak lenni! Mégha nem lenne pasim, akkor se tudnék így csábító lenni. Amikor vacog az ember foga, elcsábítani valakit igazi szenvedés. A TAXI 3-ért még ezt is megtettem!
Gérard totálplánt akart felvenni a lábamról, de én megkértem, várjon kicsit, mert reszketek a hidegtõl. Nem is emlékszem már pontosan, hogy sikerült csábítónak lennem, de hálistennek a franciáknak van humorérzéke.

Legjobb emlékként az a pillanat maradt meg bennem, amikor végül elfogadtam, hogy nem értem pontosan azt, amit a többi színész beszél. Talán azért is, merthogy a szerepem egyébként is rejtelmes, és így bármit is gondoltam vagy csináltam, az jól vette ki magát. A legvégén már olyasfajta szabadságot élveztem, amit korábban egy filmben se ismertem, vagy amit soha nem mertem volna megengedni magamnak: azt, hogy úgy éljem meg a világot, ahogy megértem. Bármit láttam, éreztem vagy akartam tenni, az tökéletes volt!

Humoros pillanat volt, amikor a rendõrautóban forgattunk. Egymásnak dõlve ültünk, alkonyodott már, ment le a nap, és mindenki elcsigázott volt, és szerette volna hamar befejezni a munkát. Nekem csak reagálnom kellett arra, amit a többiek mondanak. Hallgattam õket, és mivel egy mukkot se értettem, egyszercsak kitört belõlem a nevetés. Gérard odarohant, kérdezte, hogy min nevetek. Amire mondtam neki, hogy vicces a helyzet. „Jobb lenne, ha nem nevetgélnél”, jegyezte meg. De én nem hagytam magam, kértem tõle, magyarázza el, hogy mi történik, mert én valóban nem voltam vele tisztában, hogy mi zajlik a jelenetben.