Másfél évvel a tulajdonképpeni forgatás elõtt Alex Proyas és kis csapata, többek között Patrick Tatopoulos látványtervezõ elkezdtek dolgozni a jövõ tervein. Proyas és Tatopoulos korábban a Dark City elkészítésekor dolgoztak együtt.

"Az elsõ pillanattól kezdve úgy képzeltem el, hogy a filmbeli jövõt szinte dokumentarista módon ábrázoljuk, ugyanis el akartam kerülni a teátrális hollywoodi jövõképet - magyarázza Proyas. - A realitáselemekre koncentráltam, hogy a nézõ úgy érezze magát, mintha ott lenne a robotok által benépesített világban. Egy hihetõ és realisztikus jövõkép mellett döntöttünk. Nem akartam repülõ autókat és olyan dolgokat, amelyeket más filmesek beépítettek munkáikba. Azt akartam, hogy ez a világ a jelenlegi természetes fejlõdésének eredményeként tûnjön fel a nézõ elõtt.

Inkább a figurák és a történet érdekel, mint a gizmók - folytatja Proyas. - A robotok annyira érdekes technológiai formák, hogy nem akartam a technológia egyéb eredményeit bekeverni a képbe - csak zavartak volna. Persze van néhány gömbkerekû autónk, amelyek bármely irányban haladhatnak. Mindent összevetve azonban az volt a cél, hogy a robotok álljanak 2035 technológiájának középpontjában."

Patrick Tatopoulos legfontosabb feladata a robotok, köztük Sonny megtervezése volt. Tatopoulos, aki a Függetlenség napja látvány- és lénytervezõje volt, jelen projektben is ezeket a feladatokat látta el. "Fontos volt, hogy a környezetet és a robotokat az elsõ pillanattól kezdve én tervezhettem - magyarázza Tatopoulos. - Meggyõzõdésem, hogy egy világ lakóinak azonosulniuk kell az adott világgal, az elemeknek illeniük kell egymáshoz."

Tatopoulos két év leforgása alatt alkotta meg Sonny figuráját, megpróbálva valami alapvetõen újat teremteni. Sonny körülbelül 50 metamorfózison ment keresztül, amíg elnyerte végsõ, karcsú és elegáns alakját.

Proyas számára Sonny külseje a történet hitelességének biztosítékát jelentette. "Megpróbáltuk magunkat odaképzelni azok helyébe, akik a robotokat megalkotják, és rájöttünk, hogy olyan gépeket terveznének, akiket az ember nem érezne idegennek otthonában - mondja Proyas. - Tehát a robotoknak megszokottaknak kellett lenniük."

"A lényeg ismét visszavezet Asimov mûveihez, amelyek a biztonságérzetrõl szólnak, annak tudatában, hogy a robotok semmilyen körülmények között nem fordulhatnak az ember ellen - folytatja a rendezõ. - Megpróbáltunk hûek maradni az asimovi eszmerendszerhez."

A kulcsot Sonny külsejéhez a rendezõ ama elképzelése adta, hogy a robotnak jámbor, ártatlan figurának kell lennie. "Lényegében Sonny ártatlan - mondja Proyas. - Olyan, mint egy kamasz a felnõtté válás pillanatában. Rendkívül intelligens, érzelmei azonban - amelyek megkülönböztetik õt a többi robottól - egy gyermek szintjén mozognak."

Végül is az NC-5-ösök, köztük Sonny terveit három lényeges tulajdonság jellemzi: az átlátszóság, a sajátos izomzatú humanoid alak, illetve a tökéletesen szimmetrikus arc. Ezek az elemek rendkívüli tervezésbeli kihívásokat eredményeztek. "Sonny és az NC-5-ösök nem alakváltók, ezért ki kellett találnom, hogyan változtathatom õket ijesztõvé anélkül, hogy a külalakon módosítanék."

Az átlátszóság elsõsorban a biztonságosság gondolatát támasztja alá. "Ha valami átlátszó, nem rejthet magában semmit - magyarázza Tatopoulos. - Például a középületek sok üveget foglalnak magukban, hogy a közönség jól érezze magát. Ha a robot nem rejthet magában semmit, akkor biztonságos. Legalábbis azt hinné az ember."

Sonny átlátszóságának másik elõnye a robot teste és a rá irányuló fény közötti kétértelmû viszony. Sonny angyalnak látszik, ha valaki arcának, testének külsejét látja. Ha azonban közvetlen fényhatás éri, és láthatóvá válnak a "belsõségek", Sonny mechanikus, rettentõ dologgá válik. "Az átlátszóság útján úgy vált alakot, hogy változatlan marad" - mondja Tatopoulos.

Sonny arcának három "szintje" van. Belül ott van a mechanika, aztán következik az emberi koponyához hasonló réteg, végül pedig a külsõ, átlátszó burkolat. "Ha az ember megérinti, puha, de belül ott a csontváz" - magyarázza Tatopoulos.

Hogy megkülönböztesse az NC-5-ösöket a korábbi robotinkarnációktól, Tatopoulos futurisztikus izomzatot tervezett nekik, amelyek tovább hangsúlyozzák a robotok antropomorf jellegét. Az izomzat megalkotásakor Tatopoulos a mûvégtagok új gyártási technológiáiból merített ihletet, többek között olyan új anyagok felhasználásakor, amelyek valódi izmokként reagálnak az elektromos impulzusokra.

Végül azonban kiderült, hogy Sonny mûködésének lényege az emberi tényezõ. "Egy évvel a gyártás elkezdése elõtt egy irodában üldögéltünk, és megpróbáltuk kitalálni, hogyan alkossuk meg a robotot - meséli Wyck Godfrey. - CGI-pasi öltönyben, vagy valami hasonló, mindegy. Az életben nem jöttünk volna rá az érzelmi vetület valós értékére, mert technikai problémaként kezeltük a dolgot. Noha nem látni Alan Tudykot a vásznon, azonnal érzékelhetõ a személyiség és humánum, amit a figurába belevisz."

Tatopoulos feladata volt a többi robot megtervezése is. "A korábbi robotgeneráció tagjai, az NC-4-esek is antropomorf gépek, csak sokkal darabosabb a kidolgozásuk, mint az NC-5-ösöké - meséli Tatopoulos. - Kicsit otrombák, szögletesebbek. Nagyjából ugyanazokat a feladatokat látják el, csak kevésbé jól. Érdekes ellentét van a két generáció között."

Látványtervezõként Tatopoulosnak meg kellett álmodnia 2035 környezõ világát is. Minden látványelemet kellõ idõben meg kellett tervezni, hogy dönteni lehessen afelõl, melyeket építik meg a valóságban, vagy keresnek hozzájuk helyszínt Vancouver mellett - és melyeket teremtik meg számítógépen.

Két tervezési csemege is van a filmbeli Chicagóban. A központot nagyvárosi "tájakkal" gazdagították a tervezõk. A terek nagyok, fehérek és eredetiek. A város vagyonos lakói fényes üvegépületekben élnek. Ennek ellentéteként ott vannak a külvárosok lerobbant, öreg épületei.

Proyas vizuális stílusának egyik sajátos jegyeként a környezetbõl hiányzik a növényzet. Nagy kihívást jelentett a fátlan környezet megteremtése a dús lombú Vancouver-környéki helyszíneken. A stáb külön csapatot alkalmazott, akiknek képen kívül kellett tartaniuk a növényzetet.

A készítõk Chicagót választották a történet színhelyéül, ugyanis ez a városkép illett Proyas eredeti elképzeléséhez, a modern és a hagyományos stílusok keveredéséhez: modern felhõkarcolók és fél évszázados épületek állnak egymás mellett ebben a városban.

A Proyas által megálmodott hatalmas terek megkomponálásakor az épített díszletek, valós helyszínek és vizuális effektusok egyvelegét használták.

A Chicago központjában elhelyezkedõ U.S. Robotics épület külön mestermunka. A cselekmény nagy része az elõcsarnokban, a köztéren, laboratóriumokban, tanácstermekben és irodákban, illetve a belsõ hidakon, alagutakban és az épület "gyomrában" zajlik.

"Az USR épületnek különös formája van - meséli Tatopoulos. - Késpenge alakú, és a látogató szinte elszédül tõle. Az épület egyik széle egyetlen üvegpenge, így amikor az ember a belsõ hidakon ját, látja önmagát, az alant elterülõ várost, illetve az egész elõcsarnokot. Az épületet úgy tervezték, hogy a látogató valóban lássa, milyen a világ, ne csak néhány pillanatképet kapjon el belõle."

Az USR épület elõtti tér a hatalmat jelképezi. "Amikor valaki hatalmas - magyarázza Proyas -, nem épít még magasabb épületet, hanem nagyobb teret hoz létre az épület körül, mert ez az a tér, amely a hatalmat jelképezi."

Spooner nyomozó Chicago valamelyik külvárosában él. Ez a hely gyökeresen különbözik az USR épület és Dr. Calvin világától. Spooner otthonát és a környéket Vancouver New Westminster nevû külvárosában teremtették meg: a folyópart egy 80 méteres szakaszát alakították át.

Az U.S. Robotics lelke és agya egy V.I.K.I. nevû mindenható számítógép. "V.I.K.I. az USR épület központi agya - magyarázza Tatopoulos. - Olyan, mint az emberi testben a szív, ahonnan minden vérér indul, és ahova minden befut. A folyosókon és helyiségekben látható fénycsíkok jelképezik V.I.K.I. vérereit. 'Arca' fényszilánkokból épül fel, amelyek folyamatosan alakulnak, az ereken keresztül befutó adatok alapján."

A filmben látható szállítási eszközök is kulcsfontosságúak voltak a tervezés szempontjából. A külvárosokban a felszínen roboghatnak az autósok, a központban azonban a forgalom föld alatti alagutakban folyik, parkolni pedig hosszúkás föld alatti garázsokban lehet.

A labda alakú kerekek miatt az autók oldalirányban is tudnak mozogni. Az oldalirányú mozgás hatalmas, bonyolult koreográfiájú autós üldözésre adott alkalmat, melynek során autók garmadája száguld 160 kilométer per órás sebességgel, elõre, de oldalirányban is.

A filmbeli autókat kizárólag erre a célra tervezték és építették meg. Will Smith "hõsautó"-ját az Audi cég konstruálta.

VIZUÁLIS EFFEKTUSOK

Az Oscar-díjas John Nelson (Gladiátor) több mint 1.000 vizuális effektus fölött bábáskodott, a tulajdonképpeni forgatást megelõzõ idõszaktól az utómunkálatok befejezéséig. Nelson és szárnysegédje, John Berton (A múmia, Men In Black 2) 20 emberbõl álló csapatot szervezett Vancouverben. A csapat végül több ezresre duzzadt - a tagok jó néhány stúdióépületet lefoglaltak az utómunkálatokra szükséges nyolc rövid hónap alatt, többek között a Digital Domain, a WETA Digital, az Image Engine, a Rainmaker és a Pixel Magic boszorkánykonyháit.

A csapatnak hármas feladata volt: hiteles, érzelemdús alakítást "nyújtani" Sonnynak, megteremteni 2035 robotintegrált világát, illetve valószerûvé és hihetõvé varázsolni a hatalmas, high-tech akciójeleneteket.