Françoise Sagan:

Részletek a "Sand és Musset, szerelmes levelek"
(Sand et Musset, Lettres d'amour)
1985-ös kiadásának elõszavából

George Sand Indiana címû mûve 1832-ben jelent meg és nagy botrányt kavart, mert ebben nõként beszélt életérõl, gondolkodó nõként, s ez zavarba ejtette az urakat, és Musset megírta a Namounat olyan nyelvezeten, amely csak az övé volt, s amelynek szépsége zavarba ejtette és elbûvölte a hölgyeket és urakat. 22 éves volt, Sand hat évvel idõsebb. Az ifjúság ebben a korban nem volt erény: Tudatlan, nyugtalan és unalmas kor volt, amelyen a lehetõ leggyorsabban túl kellett jutni. Mégis, Musset tetszett Sandnak. Tetszett neki, mert szép volt, mert csábító volt, mert fiatal és féktelen volt, mint ahogy Musset-nek tetszett az asszony, mert híres volt, mert vonzó volt, mert heves és jó volt, mert volt tartása, ami neki még nem, s volt benne valami nagy melegség, amely átsugárzott komolysága és méltósága látszatán. (...)

Egy újfajta párt alkottak, amelyben az asszony volt a királynõ, az erõ, a vezetõ, s amelyben a férfi a tárgy, az alávetettség, a gyengeség. De önmaguk ellenére és mindannak ellenére, amit róluk mondani lehetett és lehet, már megváltoztathatatlanul a világ legõsibb és legklasszikusabb párja marad. (...)

Mindkettõjüknek közös szenvedélye, nagy szenvedélye volt, amely egy kicsit ugyan George Sand javára dõlt, ez az irodalom volt. Szövetségesek voltak, de az asszony nagyon gyakran a költõ menekülõ és démoni ellensége is volt; talán azért, mert az Irodalom kissé kimerült, kevéssé volt hangsúlyos a század eleje óta, a történelem forgatagában, a nagy, rekedt és férfias hangok után talán szórakozottabb vagy felületesebb, szabadabb vagy õszintébb hangot kívánt. S talán ebben van George Sand ereje, hogy ez az õszinteség helyezte õt mûveiben a csúcsra és magánéletében a pokolba.

Ne legyen tévedés: én ezerszer jobban szeretem Musset-t, mint Sandot: mind mûvében, mind személyiségében. Ezerszer jobban szeretem az állhatatlan, szertelen, nyugtalan, bolond, rendetlen, alkoholista, kolerikus, gyermekes, kétségbeesett Musset-t, mint az okos, ügyes, jó, melegszívû, nagylelkû és szorgalmas Sandot. Teljes életmûvét odaadnám Musset egyetlen darabjáért: van valami Musset-ben, kecsesség, reménytelenség, könnyedség, lendület és öncélúság, ami engem ezerszer jobban megragad, mint Sand minden intelligenciája, ésszerûsége és nyugodt költészete. Ugyanakkor meg kell mondanom, e leveleket olvasva jobban szerettem volna Sand barátnõje lenni, mint Musset-é. Ha az embernek vannak barátai, sokkal könnyebb vigasztalni, mint gáncsolni és ha jönne egy pillanat, amikor Musset-t vigasztalni kellene, talán nehezen tudnám mivel vigasztalni, de egyáltalán nem tudnám vádolni. Ezzel ellentétben, Sand szenvedne a szerelemtõl, szenvedne a barátságtól, szenvedne a megbecsüléstõl, szenvedne mindentõl, amit én szeretek és csodálok, míg Musset szenvedne mindentõl, amitõl én retteget és megvetek, de néha hatása alatt állok.