Adam Sandler: „Én nem is mondanám, hogy remake-et csináltunk. Kaptunk egy kiindulópontot ajándékba ettõl a régi filmtõl, aztán onnantól már a saját õrületünk mûködtette a dolgot. Nem érdemes dekára méregetni, hogy miben különbözik és miben hasonlít a két film, A kismenõ ugyanúgy a saját filmünk mint az eddigi munkái a csapatnak, meg aztán ugye én se vagyok egy kiköpött Gary Cooper.”

Steven Brill: „Tim kiváló forgatókönyvet tett le az asztalra, de persze ahogy ez lenni szokott, mindenki hozzátette a saját ötleteit. Gyakran van, hogy forgatás közben indul be az agyunk, ilyenkor Tim is ott van és együtt próbáljuk minél viccesebbé formálni a jelenetet, olyan ez, mint a zenészeknél a jam-session. Nagyszerû érzés, hogy egy baráti társaság teljes szabadságban dolgozik együtt. Állandó csapat alakult ki Adam körül, aki nemcsak akkor jó fej, ha mûködik a kamera, ugyanolyan lökött mindig. Nagyon hasonló személyiség, mint Deeds, akit ebben a filmben játszik, nem megy soha az agyára a siker. Deeds nem egy szuperhõs, csak egy kedves ember, akinek meg kell tapasztalnia, hogy senkiben sem bízhat, de azért végig azonos marad saját magával és tisztában van vele, hogy õ kicsoda valójában. A kismenõ arról szól, hogy különbözõ emberek hogyan reagálnak egy ilyen fickóra és hogyan változtatja meg õket a találkozás Deeds-szel.”

Adam Sandler: „Nem semmi ez a pali! Deeds egyáltalán nem úgy reagál, mint a legtöbb ember viselkedne egy ilyen helyzetben, hogy valaki bekopog az ajtón és azt mondja, helló, hoztam pár millió dollárt. Õ teljesen meg van elégedve az addigi életével és úgy gondolja, a pénz csak bajt hoz.”

Sid Ganis: „Adam vérbeli filmcsináló, ez már a sokadik közös munkánk, és mindegyikben végig részt vesz, az elsõ pillanattól az utolsóig, az ötlet kidolgozásától az utómunkálatokig. Nemcsak eljátszotta a fõszerepet, de most is ott volt a vágószobában minden nap, ott volt, amikor a zenét felvettük és ott volt akkor is a forgatáson, ha éppen nem az õ jelenetét vettük fel. A nézõk látnak egy fickót a vásznon, akin sokat lehet nevetni, de egyébként nehezen lehetne meghatározni, hogy mije is õ tulajdonképpen a filmjeinek. Szívvel-lélekkel végigdolgozik minden munkafázist és sokan nem is értik, hogyan jut mindenre ideje. Egyszerûen bámulatos, amit csinál.”

Winona Ryder: „Babe Bennettnek kislánykora óta az az álma, hogy híres riporter legyen, Walter Cronkite és Dan Rather a példaképei. De ahogy teltek az évek rá kellett jönnie, hogy mindenkinek alulról kell kezdenie és sok kompromisszumot kell kötnie, ha elõre akar jutni. Nem érzi jól magát ott, ahol éppen dolgozik, szinte fuldoklik attól, hogy milyen ciki a mûsor, aminek a készítésében õ is részt vesz. Mégsem hagyja ott az egészet, mert pillanatnyilag nincs jobb ötlete, hogy mihez kezdjen, merre induljon el. Elhagyta a barátja, nincs hol laknia, az irodájában alszik. Ahogy aztán halad elõre a történet, magára talál és teljesen megváltozik az élete. A romantikus vígjátékokban általában a fiú fõszereplõ körül forog minden, a lányé nem túl hálás feladat. Ebben a filmben azonban egyenrangú partnerek vagyunk, nagyszerû lehetõséget kaptam. Pláne, hogy én már régóta Sandler-rajongó vagyok. Persze elõször aggódtam amiatt, hogy Adamnek állandó csapata van és be tudok-e majd illeszkedni, de végül minden csodálatosan alakult. Nagyon kedvesen fogadtak a fiúk, ezért igazán el tudtam magam engedni játék közben. Másképp nem is lehet vígjátékot forgatni, nem lehetsz úgy igazán vicces, ha közben görcsölsz. Kemény munka volt, de közben végig úgy éreztem magam, mintha egy kölyökbanda lennénk a játszótéren. Adam nagyszerû vezetõje ennek a csapatnak és érzékeny partner is játék közben, mindig meg tud mozdítani valamit a másik színészben.”

Steven Brill: „Olyan színésznõre volt szükségünk Babe szerepében, aki finom nüanszokat is meg tud jeleníteni, és Winona nagyon finoman, érzékenyen játszik, már régóta szerettem volna vele dolgozni. Ahogy Peter Gallagherrel is már hosszabb ideje tervezzük a közös munkát, a Szex, hazugság, videóban játszottunk együtt, azóta barátok vagyunk. Szerintem nagyon megkönnyíti a rendezõi munkámat, hogy színész is vagyok. Így jobban át tudom érezni, ha valami problémájuk van a színészeknek, nyíltan tudok beszélni velük róla és jobban is bíznak bennem. Gyakran megállítom a jelenetet, mert felmerül bennem, hogy nem kéne-e máshova tennünk a kamerát vagy nem kéne-e oda valami más gesztus. De mivel én is színész vagyok, így a szereplõk nem érzik úgy, hogy bábuként akarom ide-oda rángatni õket, hanem tudják, hogy õket akarom minél jobb helyzetbe hozni.”

Adam Sandler: „Már úgy kezdtünk neki a forgatókönyv megírásának, hogy tudtuk, Emiliót, Deeds komornyikját John Turturro fogja játszani. Ha van egy ötletünk valakivel kapcsolatban, akkor rögtön fel szoktuk hívni, és ha vállalja a szerepet, akkor azt már eleve rá írjuk meg, benne gondolkodunk. Al Sharpton tiszteletes, a népszerû prédikátor pedig egyszerûen saját magát játssza a filmben.”

Al Sharpton: „Remélem, hogy egyszer majd valaki mást is eljátszhatok, nemcsak saját magamat, mert jön majd egy rendezõ, aki felfedezi a színészi képességeimet. Nagyon jó élmény volt Adammel dolgozni, õ nagyon figyelmes volt velem, nemcsak kiváló színésznek, de nagyszerû szervezõnek ismertem meg. Ráadásul a lányaim nagy Sandler-rajongók és nagyot nõttem a szemükben, hogy benne vagyok az új filmjében.”

Adam Sandler: „Allen Covert állandó szereplõje a filmjeimnek: Apafej, A vizesnyolcas, Sátánka, Nászok ásza, Happy, a flúgos golfos, ezekben mind benne volt. Most Martyt játszotta A kismenõben, aki Babe féltékeny munkatársa a tévémûsornál, ahol dolgozik. Allen most az eddigi fantasztikus alakításait is túlszárnyalta, még alaposan meg is hízott a szerep kedvéért. Nagyszerû színészcsapat jött össze ebben a filmben: Jared Harris, Erick Avari, Conchata Ferrel, és külön öröm, hogy A kismenõ a filmes debütálása JB Smoove-nak, aki a stand-up comedy mûfajában jeleskedett eddig, most Reubent játssza, a Blake Enterprises irodaházának liftesét.”

Perry Andelin Blake: „Nagy öröm volt egy ilyen nagyszerû színészgárdával készülõ produkció látványvilágát kitalálni. Imádom a harmincas évek filmjeit, így már régóta ismertem Frank Capra mûvét is, szerettem volna a régi, legendás Hollywoodból valamit továbbvinni a mi filmünkben is. Nagy gondot fordítottunk arra, hogy megtaláljuk a helyszínét a Deeds szülõvárosában játszódó jeleneteknek, tudtuk, hogy ennek egy igazi kisvárosnak kell lennie, aminek sajátos levegõje van. Munkatársaimmal közel ötven városban jártunk és teljesen véletlenül fedeztünk fel egy csodálatos helyet Connecticutban, New Milford a neve. A körutunkon itt álltunk meg ebédelni és ott az asztalnál ülve egyszer csak beugrott, hogy éppen ez az, amit keresünk: az étterem, ahol ettünk lehet Deeds pizzériája, mert éppen a város közepén van, körülötte vöröstéglás régi épületek boltokkal és egy templom, a háttérben pedig látszanak az erdõ borította hegyek. Azért forgattunk itt, mert elsõ pillantásra látszik, hogy milyen kicsi a város és a közepén lévõ étteremrõl el lehet hinni, hogy ez a városka közösségi életének a központja. A csendes New Milfordnak aztán éppen a kontrasztját adják a New York-i helyszínek. Megfigyeltem a régi filmekben, hogyan ábrázolják a gazdagságot és a hatalmat: mindig tágas terekkel, sohasem látod a plafont vagy az ablakok felsõ részét, csak sejteni lehet, hogy valahol nagyon messze vannak. A hálószobát például direkt túlméreteztem: nyolc méter magas falai lettek, hat méteres ablakokkal és az ágy is olyan óriási, hogy Adam úgy néz ki benne, mintha egy kisgyerek lenne. Már régóta dolgozunk együtt Adammel és én mindig arra törekszem, hogy az én munkám is szerves része legyen a produkciónak bármilyen történetrõl van is szó. Deeds jellemét úgy próbáltuk megjeleníteni, hogy Adam a filmen mindig ragyogó meleg színek: vörös, sárga, narancs között jelenjen meg.”

Steven Brill: „A külsõ helyszíneken való forgatáskor a legnagyobb kihívást az a jelenet jelentette, amikor Mandrake Falls piciny, füves repülõterén leszáll Chuck Cedar és Cecil Anderson, õk hozzák a 40 milliós örökség hírét Deedsnek. Statiszták tömegeit kellett mozgatni, miközben az egész környék tele volt Sandler-rajongókkal és egy ultramodern Sikorsky-helikoptert használtunk. Ebben a böhöm nagy dögben húsz utas fér el, de a forgatáson a pilótán kívül senkinek sem volt szabad beszállnia, távol kellett tartanunk a kíváncsiskodókat, mert egyelõre a világon összesen négy darab van belõle, a gyártását csak 2003-ban kezdik meg. Szóval izzasztó egy forgatási nap volt: fent a szuperhelikopter, lent a mezõn meg gyerekek, tehenek és birkák rohangálnak és minden stimmeljen is. Végülis megoldott a stáb minden nehézséget.”

Sid Ganis: „Ki gondolta volna, hogy ennyi bajunk lesz belõle, ha élõ állatokat akarunk szerepeltetni a filmben? Szerencsére voltak erre szerzõdtetett embereink, akik tudtak bánni velük. Csakhogy egy forgatáson minden nap minden perce pénzbe kerül, és amikor egy megriadt tehén keresztülrohan a leszállópályán és mindenki arra vár, hogy visszavezessék a helyére, akkor a producernek felgyorsul a pulzusa, azt számolgatja, hogy mennyibe fog kerülni neki ez a pár perc és hogy miért nem szedi gyorsabban a lábát az a tehén.”

Winona Ryder: „Azt a jelenetet, amikor Deeds kiment engem a jeges vízbõl több helyszínen vettük föl. Volt külsõ forgatás, amikor órákat töltöttem ruhástul egy tó jeges vizében és egy géppel áramoltattak körém melegvizet, hogy ki ne hûljek teljesen. A szünetekben pedig elõmelegített törülközõkbe csavartak és embertelen mennyiségben diktálták belém a forró teát. Aztán egy medencében vettük fel a víz alatti képeket, amikor próbálok kievickélni a jég alól. És készült egy speciális üvegtartály is, ez kellett a snittekhez, amikor fölnézek és a jégen keresztül látom Deeds-et. A tartály egy állványon volt, én vettem egy nagy levegõt, aztán belefeküdtem és az aljához nyomtam az arcomat, miközben a kamera alulról vette. És még ezek után is azt tudom mondani, hogy nagyon élveztem a forgatást Adammel és csapatával.”