A PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ cselekménye az 1941. december 7-i események körül bonyolódik, a háború hatását mutatja be két bátor amerikai pilóta (Ben Affleck és Josh Harnett) és egy gyönyörû, elhivatott ápolónõ (Kate Beckinsale) életén keresztül. Jerry Bruckheimer producer és Michael Bay rendezõ - akik mindketten megszállottjai a történelemnek - küldetésnek érezték Pearl Harbor történetének megfilmesítését. Elszántan küzdöttek azért, hogy a film roppant anyagi és technikai követelményei teljesüljenek, és nem adták fel nagyszabású tervüket, míg meg nem nyerték a stúdiót az ügynek. Az Oscar-díjra jelölt Randall Wallace segítségét vették igénybe ahhoz, hogy összehozzanak egy fiktív sztorit hétköznapi emberekrõl, akik egy valóság szülte, nem hétköznapi szituációban hõssé válnak. A film készítõi fontosnak tartják leszögezni, hogy nem dokumentum jellegû mozit csináltak, csupán tisztelegni kívántak azok elõtt az emberek elõtt, akik átélték a második világháború szörnyûségeit.
"Pearl Harbor meghatározó esemény a történelemben. Az egyik legnagyobb csapás volt, mely Amerikát érte, ugyanakkor ékes példája annak, hogy képesek vagyunk felállni a porból, és gyõztesként kikeveredni a bajból - mondja Bruckheimer. - Ennek szellemében készítettük el a filmet. Pearl Harbor felrázta az amerikaiakat csipkerózsika-álmukból. Váratlanul ért bennünket a támadás, egyetlen éjszaka alatt fel kellet nõnünk gyermekbõl férfivá, szempillantás alatt be kellett kapcsolódnunk a világháborúba. Persze nem szabad elfeledni, hogy a japánok, éppúgy mint mi, hazájuk megmentéséért harcoltak - folytatja a producer. - Akkoriban olajembargó volt életben Japán ellen, és õk úgy érezték, lépniük kell.

Ahogyan a legtöbb hadmûvelet szürke eminenciásai, a japán hadsereg közkatonái sem voltak pontosan tisztában az offenzíva kimenetelével és céljával: csupán parancsot teljesítettek." A PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ nem elsõsorban politikai szemszögbõl vizsgálja a történteket, sokkal inkább emberi sorsokra, barátságra és szerelemre fókuszál.
"Ha ez a mozi a washingtoni politikusok rendelésére íródott volna, semmiképpen sem vállaltam volna a közremûködést - teszi hozzá Randall Wallace, aki a forgatókönyv megírásakor nemcsak történelmi forrásokra hagyatkozott, hanem szülei elbeszéléseit is alapul vette. - Édesapám és édesanyám sokszor emlegették azokat az idõket, és tudom, hogy a háború mennyire megváltoztatta a sorsukat. Õszintén szólva azonban nem hiszem, hogy a történelem alakítja az egyes emberek életét. Szerintem ez fordítva igaz: mi magunk - e bolygó valamennyi lakója - formáljuk a sorsot és az emberiség történetét. Tolsztoj mondta, hogy ha egyetlen ember feladja a harcot, és eldobva fegyverét azt kiabálja, hogy "végünk van, elvesztünk", akkor egy egész hadsereg hitét képes lerombolni. Ha azonban egyvalaki, magasba tartva a zászlót, bátran szembefordul az ellenséggel, akkor egy regiment követni fogja."
Számos egykori katona megtekintette a PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ monumentális díszleteit. Közülük csak nagyon kevesen beszéltek korábban saját élményeikrõl. Sokan elhozták a gyerekeiket és az unokáikat is. A megrendítõ díszletek között azután sorra felelevenedtek emlékeik, és ki-ki mesélni kezdett. Felnõtt fiaik szájtátva hallgatták a szülõk visszaemlékezéseit. Az alkotók már ekkor úgy érezték, hogy erõfeszítéseik nem voltak hiábavalók.

"Mindannyian olvastunk Pearl Harborról, de az iskolai tankönyvek csak érintõlegesen tárgyalták - mondja Michael Bay rendezõ. - Ezért is foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer filmet készítsek Pearl Harborról. Akkor kaptam igazán megerõsítést, amikor San Diegóban találkoztam egy csoport veteránnal. Belenéztem ezeknek a nyolcvan esztendõs férfiaknak a szemébe, és láttam, hogy rengeteget tanulhatnánk tõlük. Amikor elmesélték, hogyan élték meg a támadást, lassan megértettem, miért mondják, hogy Pearl Harborral Amerika elveszítette az ártatlanságát. Minden férfi és nõ, aki részt vett a háborúban, valóságos hõs volt."
Wallace elkísérte a rendezõt San Diegóba, és a veteránok visszaemlékezéseit beépítette a forgatókönyvbe. "Pearl Harbor ettõl kezdve nem homályos, múltbéli történet volt számomra, hanem hús-vér emberek máig ható tragédiája, súlyos valóság…
A filmezésben az a csodálatos, hogy teremtõ hatalmat ad a kezedbe, ugyanakkor roppant felelõsséget ró rád. Persze fölcifrázhatod a valóságot, ki is fordíthatod, létrehozhatsz új világokat, mégsem szabad hazudnod - folytatja Wallace. - Egy megtörtént esemény feldolgozásakor ez a felelõsség megsokszorozódik. Csak akkor kreálhatsz fiktív sztorit valóságos eseményt alapul véve, ha a lehetõ legtöbb információt beszerezted. Beszélned kell mindazokkal, akik átélték azokat a napokat, el kell olvasnod a létezõ összes dokumentumot, korabeli rádiós híradókat kell hallgatnod, és nem utolsó sorban ismerned kell valamennyi filmet, amely akár csak érinti is a témát."Wallace elõször is feltette magának a kérdést: Hol kezdõdött valójában Pearl Harbor története? Mik voltak a japánok váratlan támadásának elõzményei?

"Úgy döntöttem, hogy az európai események bemutatásával kezdem a forgatókönyvet, ott ugyanis már javában dúlt a háború, de Amerika még mindig szemellenzõt viselt. A Pearl Harbor-i attak után eszmélt csak rá, hogy ez a háború nem csupán egy-két távoli birodalom csatározása. Emellett nagy hangsúlyt fektettem az egyes karakterek ábrázolására. "Hétköznapi hõsöket szerettem volna bemutatni. Embereket, akiket az európai vérontás híre cselekvésre ösztönzött, akik nem akarták tétlenül várni, hogy a háború a saját ajtajukon kopogtasson."
Wallace munkamódszere kissé szokatlannak tûnhet: "Már a forgatókönyv vázlatait is megmutattam Bay-nak és a többi producernek, illetve a Pearl Harbor-i veteránoknak, majd minden egyes állapotában újra meg újra kikértem a véleményüket. Ezzel a módszerrel ugyan sokkal lassabban haladtam, és egyesek szerint megfosztottam magam az írói szabadságtól, de így sokkal precízebben rekonstruálhattam a valóságot."
"Wallace munkamódszere - teszi hozzá a rendezõ - nagyban segítette azt a tervünket, hogy a PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ némileg közelebb hozza az igazságot. Négy önkéntes sorsát követjük a filmben. Rafe, Danny, Evelyn és Dorie hazájuk szolgálatába állítják életüket. Számukra elsõ volt a haza, aztán jött a család és a munka."
A film egyik szereplõje, Jimmy Doolittle egy alkalommal azt mondja a rádióban a tokiói támadással kapcsolatban: "Nem tudom, hogyan sikerül majd ez a misszió. De azt tudom, hogy gyõzni fogunk a háborúban." Beszélgetõtársa megkérdezi tõle, honnan tudja ezt ennyire biztosan. Doolittle a következõket válaszolja:"Elég ránézni az önkénteseinkre. Nincs nagyobb hatalom az õ szívük erejénél."
A PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ szerelmi története akkor kezdõdik, amikor a nagyhatalmak fejest ugrottak a békébõl a világháborúba. Két fiatal pilóta, Rafe McCawley (Ben Affleck) és Danny Walker (Josh Hartnett), akik úgy nõttek fel, akár a testvérek, egy kalandos és veszélyes repülõgyakorlatot szereztek mint permetezõk. Belépnek az Egyesült Államok légierejének pilótái közé. Õk képviselik a felelõsségtudatot, és az amerikai polgárok vágyát, hogy valami jót cselekedjenek. "Danny és Rafe figuráját rengeteg emberbõl gyúrtuk össze - mondja Ben Affleck. - Az én szerepem jól példázza, mi minden történhet egy emberrel a háborúban. Rafe az Egyesült Államok pilótája lesz, majd átkerül a brit légicsapatokhoz. Semleges országok katonáival ugyanis gyakran megtörtént, hogy átvezényelték õket a háborút viselõ ország csapataihoz. Rafe és Danny rengeteg japán repülõgépet szétlõnek, ahogyan ezt a valóságban George Welch és Kenneth Taylor tették, akik a japánok 29 gépébõl hatot megsemmisítettek."
Ben Affleck eltöltött egy hetet az USA kommandós kiképzõtáborában és újraolvasta a második világháborús történelemkönyveket. Számtalan órát szánt rá, hogy alaposan kikérdezze a hadászati repülõpilóták oktatóit és a Pearl Harbor-i veteránokat.
"Nem vállaltam volna szerepet, ha a film nacionalista propaganda lett volna - mondja a színész. - Megpróbáltunk õszinték és korrektek lenni. A japánok tetteit éppúgy elfogulatlanul tárgyalja a film, mint az amerikaiakéit. A japánok fenyegetve érezték magukat az Egyesült Államoktól, és azt tették, amit jónak láttak.

Az õ hõsiességüket és érdemeiket honfitársaink dicsõségével egyenrangúnak tekintettük."
"Ben nagyszerûen képes átélni a szerepeit, és mindig a tökéletességre törekszik - mondja a rendezõ. - Alaposan felkészült Rafe McCawley pilóta figurájának megformázására is. Tanulmányozta a történelemkönyveket, és rengeteg szakemberrel beszélgetett, tapasztalatait pedig megosztotta velünk. Ötleteivel gazdagította a forgatókönyvet, szíve és lelke volt a stábnak."
Bruckheimer producer szintén nagyra becsüli Ben Affleck munkáját: "Idõrõl-idõre újabb sztárok kerülnek Hollywood reflektorfényébe. Ben az új generáció egyik legkiemelkedõbb egyénisége, most rajta a sor, hogy jobbnál jobb szerepekben tündököljön. Az emberek kíváncsian figyelik az újabb alakításait, jobb reklám aligha kellhetett a filmnek."
Bay szerint, aki korábban már dolgozott Affleckkel az Armageddon címû sci-fiben, a színész eddigi legkiválóbb alakítását nyújtja a PEARL HARBOR - ÉGIHÁBORÚ-ban.
A másik pilótát, Rafe legjobb barátját, Danny Walkert egy viszonylag ismeretlen tehetség, Josh Hartnett játssza. A legénység kedvence, Hartnett megtestesíti a negyvenes évek lelkes önkénteseit. "Josh csendes és szelíd, de hatalmas erõ lakozik benne - mondja Bruckheimer. - Engem egyben s másban Gary Cooperre és Montgomery Cliftre emlékeztet. Ahogyan jár-kel közöttünk, egyéniségébõl valami megnyugtató sugárzik. Tudtuk, hogy képes megbirkózni egy olyan fontos szereppel, mint amilyen az önfeláldozó, tiszta szívû Dannyé." "Kissé különös érzés volt olyan figurát alakítani, aki ma már a saját nagyapám lehetne - meséli a huszonkét éves színész.

Édesapám nagybátyja tiszt volt a háborúban. Õ akkor nálam is fiatalabb volt. Eleinte fel sem fogtam, mi mindenen kellett keresztülmenniük ezeknek a katonáknak. A veteránokkal való beszélgetés aztán visszaröpített az idõben, és gondolatban magam is átéltem rettenetes kalandjaikat."
"Danny apja harcolt az elsõ világháborúban, és Danny nem akarja maga is átélni apja pokoli emlékeit - magyarázza Wallace. - Így lehetett ez sok amerikaival: látszólagos közönyüket az Európában, Ázsiában és Afrikában zajló háborúval szemben nagyrészt a félelem és az elsõ világháború borzalmas emléke okozta."
Rafe szerelmes a bátor és szépséges ápolónõbe, Evelyn Johnsonba (Kate Beckinsale). Ám szerelmük nem beteljesülhet, mert közéjük áll a háború: mindketten az amerikai hadsereget szolgálják.
Az Evelynt alakító brit színésznõ, Kate Beckinsale a többiekhez hasonlóan alapos kutatómunkával készült fel szerepére. Idõs asszonyokkal találkozott, akik ápolónõként dolgoztak Pearl Harbor idején. "A Hawaii-i kórházban megengedték, hogy beadjak pár injekciót néhány önként vállalkozónak, persze nem gyógyszerrel, hanem sóoldattal teli fecskendõvel - meséli a színésznõ. - Ott álltam hát az "áldozatok" meztelen feneke elõtt, és sorra beadtam nekik az oltást. A jelenet végére egész magabiztos lettem, ám az utolsó döfést elszúrtam… szegény statiszta akkorát ugrott fájdalmában, hogy feldöntötte az asztalt. Azt hiszem, elveszítettem egy potenciális rajongót." Komolyra fordítva a szót Beckinsale elmondja, mennyire tiszteli azokat a nõket, akik akkoriban - hátat fordítva családnak, szépreményû jövõnek - a sebesültek gondozásának szentelték életüket.

"A gyógyítás és fájdalomcsillapítás lehetõségei, eszközei korlátozottak voltak. Száz meg száz ember haldoklott a kórházak dolgozóinak keze között, és gyakran minden igyekezet hiábavaló volt."
Evelynt a film szerint mindenki szereti, nõk és férfiak egyaránt, ezért a szerepre egy érzékeny, meleg szívû színésznõt kerestek, akinek szépsége nem irigységgel tölti el a nõk szívét, hanem példát mutat. "Kate hatalmas akaraterõvel megáldott, finom lelkû teremtés - mondja Michael Bay. - Elsõsorban ezért esett rá a választás, és nem azért, mert roppant csinos. Fontos volt, hogy mindenkiben bizalmat ébresszen."
Evelyn elsõ pillantásra megigézi Rafe-t, de a nõ eleinte nem viszonozza rajongását. "Rafe megpróbál Evelyn bizalmába férkõzni - meséli Kate Beckinsale -, de ez nem megy olyan simán. A férfi kezdetben - a többiekhez hasonlóan - évõdik Evelynnel, aki megszokta már betegeitõl ezt a viselkedést, és tapasztalatból tudja, hogy a nõvéreknek nem árt némi távolságot tartania. Rafe azonban csakhamar felkelti az érdeklõdését, és kölcsönösen egymásba szeretnek."
A merész és idealista Rafe csatlakozik az amerikai, kanadai, ausztrál, svéd és más semleges országok pilótáiból verbuválódott csapathoz, mely Nagy-Britannia megtámadásának hírére az angolok segítségére igyekszik.